A közvélekedés szerint minden civilszervezet hajt az 1 százalékos adományokra. A Ferencvárosi Közösségi Alapítvány nem, méghozzá elvi és praktikus okokból sem. Vagy majd mégis? Kellene, de máshogy? Addig-addig vitakozgattunk erről a kuratórumban, meg arról is, hogy egyáltalán mondjuk-e ki hangosan, mennyi jött be tavaly az 1%-ból, hogy elnökünk, Benedek Gabi azt ajánlotta, rendben, akkor hangosítsuk ki ezt a dilemmát! A különös hozzáállás indokairól, a Csigadomány kisérletről, a demokratikus döntéshozatalról és a növekvő bizalomról kérdezte Bardócz Iván újságíró önkéntesünk Barna Erát és Scsaurszki Tamást, az alapítvány kurátorait.
Bardócz Iván: Dilemmát jelentett a Ferencvárosi Közösségi Alapítványnak, hogy egyáltalán rajthoz álljon-e az 1 százalékos kampányban. Milyen érvek és ellenérvek vonultak fel?
Barna Era: Nem az volt dilemma, hogy elfogadunk-e felajánlásokat, ha adnak, hanem az, hogy az 1 százalékos kampányba mennyi energiát ölünk. Azt képviseltem, hogy még nem vagyunk elég erősek, nagyok az 1 százalékos kampányhoz. Azt tapasztaltam, és ebben kutatások is megerősítenek, hogy sikeres, sokat hozó 1 százalékos kampány nagyon sokba kerül. Itthon nagyjából 1 milliós kampány kell ahhoz, hogy hathatós változás történjen a szervezet büdzséjében. Ez látszik is az 1 százalékos felajánlásokban vezető civilek listáján is: azok vezetik a sort, akik komolyan hirdetnek.
Scsaurszki Tamás: Nekem legalább két komoly érvem van amellett, hogy az FKA ne is induljon az 1 százalékokért. Az egyik: ez tipikusan olyan adománygyűjtési forma, lehetőség, amit minden civilszervezet ismer, nagyon sokan használják, és ha a közösségi alapítvány elindul az 1 százalékokért, akkor versenytársa lesz ezeknek a szervezeteknek. A közösségi alapítvány pedig nem akar versenytárs lenni: olyan forrásokat akar megszerezni, amelyek másoknak nem érhetők el egykönnyen. A másik érvem: az 1 százalék gyűjtése Magyarországon személytelenül folyik. A civilszervezet nagy valószínűséggel nem tudja, kitől kapta a pénzt; a civileket a NAV értesíti, hogy mekkora a számukra felajánlott összeg. Mindez ellenkezik a közösségi alapítvány fontos alapelvével: mi személyes adományozást akarunk folytatni, tehát szeretnénk kapcsolatba kerülni azokkal az emberekkel, akik az alapítványt támogatják.
Miért futottatok akkor ki a pályára? Miért fogadtatok el 1 százalékos adományokat?
S.T.: Nem kampányoltunk, nem is akarunk kampányolni, mégis kaptunk 35 ezer forintot.
Milyen érzéssel fogadjátok a felajánlásokat?
B.E.: A felajánlások eredete nem különösebben talányos, tudjuk, honnan jött a pénz, mely kurátoraink családtagjaitól származik. Az összeg olyannyira a kritikus szint alatti, hogy én nem gondoltam, hogy erről külön kellene nyilvánosan kommunikálnunk.
Látszik, hogy az FKA egyre épül, szépül, erősödik, egyre több adományt gyűjt és második pályázatának kiírására készül. Középtávon hogy látjátok az 1 százalék szerepét a finanszírozásban?
B.E.: Van olyan lélektani vagy számszaki határ, ahol el kell gondolkodnunk: rakunk-e pluszenergiákat az 1 százalékos kampányba. Ha így dönt a kuratórium, akkor kampányolhatunk mellette. Természetesen láthatóvá kell tenni azt is, hogy mire mennek az 1 százalékos felajánlások. Azt azonban nem tudom megtippelni, hogy az elkövetkező öt évben mekkora tere lesz mindennek.
S.T.: Nem tudom megjósolni, hogy dönt majd a kuratórium, de a véleményem szívesen megosztom. Szerintem az FKA célja, hogy a Ferencvároshoz kötődő emberek személyi jövedelemadójának 1 százaléka jusson ferencvárosi fejlesztésre. Aki ismer olyan civil szervezetet, amelyet szívesen támogatna, kötődik a kerülethez és jogosult az 1 százalék gyűjtésére, akkor ajánlja fel annak. Mi e mellett cizellált üzenettel próbálkoznánk: e szerint ha szeretnéd Ferencvárosra fordítani az adód 1 százalékát, de nem ismersz megfelelő szervezetet, akkor ajánld fel az FKA-nak. Az így befolyó pénzt pedig – gondolom én – a lehető legszélesebb igényeket kielégítő módon kellene felhasználnunk.
Az emberek vagy nem rendelkeznek az 1 százalékukról – ők is célcsoport lehetnének –, vagy pedig ügyek mentén rendelkeznek. A területi alapon történő fejlesztés idegen gondolat.
B.E.: Van olyan adományozás is, amelyet a lokális kötődés és a követhetőség tesz vonzóvá. Sokan támogatják így például gyerekük iskoláját.
S.T.: Amennyire ismerem az 1 százalékos kutatásokat, a felajánlások lokalitása és átláthatósága nagyon is fontos volt a civilszervezetek számára. Ez volt az első lökés ’96-ban, ’97-ben, ami miatt a civilszervezetek megnyíltak a lakosság felé, és ez a mai napig is így működik. Az FKA-nak felajánlott 1 százalékokkal kapcsolatban két dolgot tartanék fontosnak: az egyik, hogy azok az emberek, akik ismernek minket, minket választottak, mert kötődnek az alapítványhoz – erre büszke vagyok. A másik – és ezt formabontónak érzem –, hogy igenis, aki teheti, hozza nyilvánosságra, kinek adta az 1 százalékát. Így korrigálni lehetne az érkező adományok személytelenségét. Szeretném, hogy akik nekünk ajánlották fel, azok tegyenek így.
Azt a dilemmát hogy kezelitek, hogy az FKA-nak adományozók nagyjából megjelölhetik, mire fordítsa pénzüket az alapítvány, majd beleszólhatnak annak elköltésébe. Az 1 százalékos adományoknál ez nem működhet.
B.E.: Fordítva kellene gyűjtenünk az 1 százalékokat: az elején meg kellene mondanunk, hogy a befolyó összeget mire kívánjuk fordítani. Hasonlóan a sörkóstolóhoz: aki arra jegyet vett, az a Ferencvárosi Közterek alapba adta a pénzét. Most az 1 százalék mellé nem tűztünk címkét, mert nem fektettünk energiát a gyűjtésbe és a kampányba.
Mi lesz a sorsa az összegyűlt pénznek?
B.E.: A kuratórium felelősen eldönti, hogy ezt az általános támogatást mire fordítsuk. Hasonlóan a Csigadományhoz: egyedül nem akartam eldönteni, mire fordítsuk a befolyt összeget. Akik támogatták a futásom, vállalták azt is, hogy a kuratórium utólag dönt az összeg sorsáról.
A Csigadománnyal kapcsolatban te leszel az előterjesztő?
B.E.: Volt előterjesztésem, persze, de csak azért, hogy kicsit lendítsek a dolgon. Az adomány 80 százalékából a Ferencvárosi Közterek alapot szeretném támogatni, mert annak a pályázata elérhető közelségben van, látványos, és kézzelfogható az adományok felhasználása. A végső döntés azonban a kuratóriumé.
S.T.: Eddig 1,3 millió forint gyűlt össze az alapba.
A mostani adományozókról mit lehet tudni? Megszólított a téma új embereket, cégeket?
B.E.: Az események és az emberek hitele vonzották az adományokat, mivel olyan alapról van szó, amelynek korábban nem is volt még önálló projektje. “Csak” az alapítvány eddigi tevékenységeiről voltak referenciánk.
(Jó, hát azért ha valaki mégis szeretne nekünk 1 %-ot adni, mert például ferencvárosiként örülne neki, ha támogatása helyi ügyre menne, adószámunk: 18276462143)