“Lenyűgöz, hogy vannak, akik a világot akarják jobbá tenni!”

„Lenyűgöz, hogy vannak, akik a világot akarják jobbá tenni!”

Magyar–lengyel–ukrán származású, több nyelven beszél. Élt már Londonban, Prágában, Varsóban,  három éve egy igazi lokálpatrióta kezdeményezés elindítói között van. Elsők között tanulta Magyarországon a civilséget, hivatása lett. Öt évig volt az USA egyik legnagyobb magánalapítványának középkelet európai programfelelőse, ma a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány kurátora.  Hiszi, hogy egy adománygyűjtő és -osztó szervezet legnagyobb értéke, a felek közti kölcsönös figyelem. Ha feszült, felbicajozik a János-hegyre. Scsaurszki Tamással, a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány alapítójával beszélgettünk annak apropóján, hogy a szervezet most először készül támogatásosztásra, pályázati kiírás formájában, a ferencvárosi gyerekek javára.

 

–          Három éve ismerkedtünk meg, de valójában már az egyetemi időkből és a 80–as évek  végén kultikus szórakozóhellyé vált Tilos az Á-ból emlékszem rád.  Akkoriban Te már tudtad, hogy mit akarsz csinálni?

–          Egyáltalán nem, csak azt, hogy mit nem. Történelem–lengyel szakra jártam, de tudtam, hogy sem tanár, sem filológus nem leszek, aki XVII. sz-i kéziratokat böngész, félhomályos könyvtárszobák mélyén. És akkor váratlanul beindult a bölcsészkaron egy új szak, a kulturális management, ahol nonprofit ismereteket is tanítottak. Hamar megfogott a dolog. Hogy a rendszerváltás után, amikor itthon minden attól volt hangos, hogy folynak a leépítések, az állam visszavonul sok területről, akkor olyanról is hallhatunk, hogy az emberek elkezdhetnek a saját erőfeszítéseikkel tenni egy nehéz helyzet megváltoztatásáért.

–          Innen egyenes volt az út a civil szférához?

–          Szerencsém volt, mert az első főállásomat éppen idén 20 éve, egy álláshirdetésnek köszönhettem. A Baltimore-i Johns Hopkins University trénerképző programot indított be Budapesten, hogy a megalakuló civil szervezetek munkatársai magyar trénerek segítségével sajátíthassák el a szakma alapjait. Helyi koordinátort kerestek. Felvettek, és az lett a dolgom, a NIOK (Nonprofit Információs és Oktatási Központ, a szerk.) egyik projektje keretében futó program „gazdájaként”, az Amerikában már jól kipróbált gyakorlatot segítsem helyi viszonyokra adaptálni. Ennek a képzésnek a számomra legfontosabb, vonzó üzenete éppen az volt, hogy nonprofit szervezetben dolgozni is egyfajta foglalkozás. Míg itthon sokszor a civilt, a kizárólag önkéntesen dolgozóval mossák össze, én azt gondolom, hogy bár van átfedés, ez mégis más. Ez a felismerés akkor érett be nálam igazán, amikor később 95–98-ig az Autonómia Alapítványnál dolgoztam.  Itt egyértelműen éreztem, hogy munkám alapos szakmai felkészültséget igényel, támogatásosztással, a PHARE Demokrácia Program mikro-projektjeivel foglalkoztam. Megtanultam, hogy a támogatásosztás sikeressége nagyban múlik a támogatást adó és a támogatott kapcsolatának a minőségén.  Továbbá, hogy a pénz mellett, valójában a kapott figyelem a legerősebb motiváció, amit a terepen dolgozók kaphatnak.

–          Akkoriban neked ennél a hazai adományosztó szervezetnél mi volt a konkrét feladatod, mit jelentett ez a kívánt figyelem a gyakorlatban?

–          Folyamatos kapcsolatot kellett tartanom azokkal a civilekkel, akik nyertek ebből a keretből, hazai programjaik megvalósítására. Ez nem egyfajta állandó rájuk nehezedő nyomást, kontrollt jelentett, hanem tájékozódást és közelséget. Rengeteget utaztam az országban, hogy megismerjem a munkáikat, lássam, mi történik, hogy a megvalósítás egész ideje alatt, a tervezéstől a kiértékelésig kapcsolatban legyünk és segítsük egymást. Ma is ezt tartom egy támogatásosztó szervezet legfontosabb küldetésének.

–          Többek között benne voltál egy nagy Phare projekt hazai elindításában is, amikor a Rádió C-t, az első roma közösségi rádiót létrehoztátok. Ez jó emlék?

–          Nagyon jó izgalmas, jó időszak volt. Amellett hogy rengeteg praktikus kihívás volt benne, mint pl. minden szükséges infrastruktúrát megteremteni a rádiónak, meg frekvenciát szerezni, nagyon fontos volt a kezdő csapat kialakítása is, hogy aztán kik is facilitálják azokat, akikért az ötlet született. Ebben akkor Kerényi György szociológus –újságíró és Vova (Németh Vladimír, több alternatív kulturális projekt, többek között a Tilos az Á egyik vezetője volt, a szerk.) lettek társaim. Nehéz és egyben fantasztikus időszak volt, hiszen voltak nálunk bizonyos készségek, de a célcsoportunk előtt mi gádzsók voltunk, akik előtt nem bizonyulhattunk olyanoknak, hogy mi idejövünk, akik megmondjuk a tutit.

–          És ez sikerült?

–          Voltak konfliktusaink, de aztán mindent összevetve, igen, és szólt a rádió.

–          Aztán kiköltöztél évekre Prágába. Megint szerencséd volt, szembejött egy jó lehetőség?

–          Volt benne szerencse, bőven! Lekéstem az egyik legnagyobb amerikai magánalapítvány, a Charles Stewart Mott Foundation  programfelelősi felhívását, a jelentkezésemet megkapták, de postafordultával vissza is jeleztek, hogy sajnos már megtörtént a kiválasztás. Aztán 1 hónapra rá jött egy újabb levél, hogy a jelölt még sem felel meg, és ha még mindig érdekel, kíváncsiak rám. Így lettem az alapítvány Visegrádi országokban folyó támogatásosztó munkájának vezetője.  Itt követelmény volt, hogy a munkaidőm 30–40 %-át a cseh, szlovák, lengyel és magyar projektek közvetlen megismerésével töltsem, az irodán kívül. A Mott nagy adományokat adott, és hosszú távra, átlag 7 évre szólóan, ráadásul általános célú támogatásként. A támogatásosztás lényege itt is az volt, hogy a támogató és a támogatott egymást segítve, egymástól tanulva, mintegy „egy hajóban evezve“ működik együtt, s kapcsolatuk alapja az őszínteség és a nyíltság! Ezért kellett ott is közelről látni és támogatni őket.

–          A Mottnál ismerted meg az első külföldi közösségi alapítványokat. Melyik volt közülük a legelső és mi fogott meg ebben a műfajban igazán?

–          A Besztercebányai Közösségi Alapítványról hallottam először életemben, de még nem a Mottnál, és őszintén szólva, akkor még szkeptikus voltam. Aztán a Mott idején már megismertem a közösségi alapítványok elméletét és gyakorlatát is. Először Amerikában, Angliában, majd Lengyelországban, Csehországban é s Szlovákiában voltam tanúja az emberek elkötelezettségének, és annak, hogy egy ilyen ötlet valójában 10–15 év alatt tud beérni igazán.

–          Akkor innen a végtelen türelmed és kitartásod! Én – kurátortársadként a Ferencvárosi Közösségi  Alapítványban –, azt látom évek óta, hogy szinte megszállottan hiszel benne, hogy ez az idea működőképes. Hogy igenis lehet helyi forrásokból helyi ügyeket támogatni, hogy van jövője a „kerületi szinten adományt gyűjteni, osztani, és közösségi programokat szervezni” elképzelésnek…

–          Én nagyon sokat kaptam ezekben az években, azt hiszem egyfajta világképet is. Vannak, akik úgy értelmezik a „civilséget”, hogy bizonyos funkciókat az államnak ki kell szerveznie és azt csinálják a civilek. Ez is érvényes, de engem mindig az nyűgözött le a legjobban, ha azt láttam, hogy vannak, akik a világot akarják jobbá tenni! Hogy a legeslegfontosabb civilként az, hogy van-e egy koherens világképed, tudod-e hogy mit akarsz elérni, és hogy ezért miben tudsz te, a magad erejéből változtatni! Szerintem minden más, a szervezeti kultúra, a különböző elsajátítható készségek vagy a pénzügyi tervezés csak ezután következik.  Itt, a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány körüli munka kapcsán tapasztaltam meg azt, hogy mennyire jó együtt dolgozni  vegyes korosztályú és társadalmi helyzetű emberekkel a helyi közösségért! Akármilyen patetikus is, én tényleg nem tudom szavakban kifejezni azt az érzést, hogy mit jelent nekem az FKA! Hogy összejött egy csapatnyi ember, akik évek óta, önkéntes munkában dolgoznak azon, hogy itt, helyben változtassanak az adományozási szokásokon!  Hogy elhitessék az emberekkel, hogy mindenki sokat tehet azért, hogy jobban érezzék magukat a lakóhelyükön.

–          Most az FKA mérföldkőhöz érkezett, első támogatásosztó pályázati kiírása előtt áll. Összegyűjtött 1millió forintot a Ferencvárosi Gyerek Alap javára, amelyből 750 ezer most gazdára vár. Izgulsz, hogy miként sikerül a pályázat, milyen érdeklődés lesz?

–          Most értünk el arra a pontra, amelyről 4 éve álmodunk, amely minden közösségi alapítvány munkájának az alapja: adományt gyűjtünk, támogatást osztunk és közösségi rendezvényeket szervezünk – egyszerre! Ha minden jól megy – és mi, kurátorok ezen leszünk –, ez már mindig így lesz! Tehát a támogatásosztás a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány alapfunkciója. Egyetlen dolog miatt van bennem drukk, hogy sikerül-e megértetnünk a kerületiekkel, hogy mi nem akarjuk konkrétan megmondani, hogy mire adnánk pénzt. Adunk 200 ezer forintot, te mit tennél vele, hogy jobban élj a Ferencvárosban!? Sok támogató szereti kalitkába zárni a pályázót, hogy azt valósítsák meg, amit ő kitalált! Mi azt mondjuk, gondolj a helyi gyerekekre-fiatalokra, és légy kreatív! Lehet, hogy ez már most sikerül, de lehet, hogy két év és 3-4 pályázati kör kell, hogy elhiggyék. Mi nem adjuk föl!

–          Az hogy a tervek szerint kb. 200 ezer forint juthat egy-egy támogatásra, az szerinted nem szabhat gátat ennek a fajta kreativitásnak?

–          A kisebb támogatásokkal lehet hozzászokni ahhoz a szemlélethez, hogy a máshol meg nem hallgatott ötleteket komolyabban megfontoljuk. Én elég sok – arányaiban ilyen támogatású –projektet láttam már és észre kell venni, hogy a pénzügyi támogatás csak a jéghegy csúcsa. Fontosabb, hogy figyelmet kap valaki, egy csoport, hogy minél többen lássanak benne lehetőséget arra, és hogy ők is esetleg pénzzel, idővel, kreativitással támogassák. A párbeszédre hívás, az együttműködés a legfontosabb!

–          Mit gondolsz, a te nemzetköziséged, hogy édesanyád lengyel volt és ott is születtél, hogy a feleséged angol, a gyerekeid kétnyelvűek, családtagjaitok élnek Portugáliától Lettországig, az hogyan kapcsolódik össze ezzel az ideával, hogy a helyi közösség erejében hiszel?

–           Ahogy a lengyel hagyomány is sokat mutat a szolidaritásból, úgy igen, ez mind hozzájárulhat ahhoz, amit együttműködésnek hívnak. Hogy egy közösség minél színesebb, vegyesebb, annál többet ad a benne élőknek, ha figyelnek egymásra, ha támogatják egymást. …De most nagyon sokat kérdeztél, sok minden feljött, azt hiszem, elmegyek egy kicsit kikapcsolni, bringázni…

(barna era interjúja)

 

“Majd adok én Neked!”- az FKA pályzati felhívása.

A pályázati felhívás teljes  szövege itt olvasható. A pályázati  adatlapot innen lehet letölteni.

Ferencvárosi Közösségi Alapítvány 

Pályázati Felhívás

 

A Ferencvárosi Közösségi Alapítvány Ferencvárosi Gyermekalapja pályázatot hirdet

A Ferencvárosi Gyermekalap átfogó célja a kerületi gyerekek és fiatalok segítése (az egyetemi évekig bezárólag), hogy a bennük rejlő tehetséget és tettrekészséget a lehető legteljesebb mértékben saját és környezetük életének jobbítására fordíthassák és ezzel megalapozhassák hosszú távú kötődésüket Ferencvároshoz.  Ezért olyan civil programokat támogatunk, amelyek a kerületi gyerekek és fiatalok mindennapjait teszik színesebbé, biztonságosabbá, tartalmasabbá és gazdagabbá. Elsősorban (de nem kizárólag) olyan pályázatokat várunk, amelyek

–    lehetőséget teremtenek a ferencvárosi gyerekeknek/fiataloknak az őket foglalkoztató kérdések bemutatására;

–    segítik kibontakozni a gyerekekben/fiatalokban rejlő tehetséget;

–    lehetőséget biztosítanak a gyerekek/fiatalok színvonalas kulturális, szabadidős, sport programokon való részvételére;

–   a gyerekek/fiatalok körében népszerűsítik a közösségért való felelősségérzetet, az önkéntes munka örömét, a helyi adományozás kultúráját és a lakóhely megismerésének fontosságát.

Megkülönböztetett figyelmet szentelünk azon tervek finanszírozásának, amelyek az állampolgári-közösségi aktivitásra építenek, újszerű vagy máshol nem támogatott módon foglalkoznak egy-egy témával.

Bármilyen kerületi civil szervezet és be nem jegyzet csoport pályázhat. Örömmel vesszük a pályázásban nagy tapasztalattal bíró szervezetek, csoportok jelentkezését, ugyanakkor különös figyelmet fordítunk a kevés tapasztalattal rendelkezők pályázatára is.

A pályázaton elosztható összeg 750,000 forint. A pályázatokról a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány kuratóriuma dönt.

Pályázatok beadásának határideje 2014. március 17.

Az érdeklődők mihamarabb keressék Scsaurszki Tamás kurátort a 20/243-8491-es telefonszámon vagy a scsaurszki.tamas@gmail.com email címen.

 

A Ferencvárosi Közösségi Alapítványt magánszemélyek hozták létre azért, hogy adománygyűjtő, támogatásosztó és közösségfejlesztő tevékenységével emelje az itt élők-dolgozók életminőségét, hozzájáruljon Ferencváros fejlődéséhez és erősítse a kerületi közösségeket. Az alapítvány politikai pártoktól és az önkormányzattól függetlenül működik.

A Ferencvárosi Gyerekalap támogatói:

Manga Cowboy, Púder Bárszínház ,C-Vision Kft, 9ker.babamama.info, FEVIX, ITH Hungary Kft, Kalotherm Zrt., Csárdi és Csárdi Kft., Lehel Park Kft., Bokréta Management Kft., TRX Consulting  Kft., FEVE, Evol Kft., Dima Kft.

KÖSZÖNJÜK!