Idén tavasszal, amikor megkaptuk a Noppa Design projekt-leírását a Nem térkép e táj c. pályázati felhívásunkra – amelynek az volt a célja, hogy a Ferencvárosi Közterekért Alapunkban összegyűlt helyi adomány a lehető legjobb helyekre jusson el- azonnal éreztük, hogy itt valami igazán izgalmas dolog születhet! Úgy tűnik, bevált.
Interaktív várostörténeti jelölőhálózat bővítésen jártunk múlt vasárnap. A Noppa Design kulturális projektjének e darabja, amelyre a PLACCC Fesztivál keretében került sor szeptember 20-án 11 órától, a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány támogatásával valósulhatott meg. A program még tavasszal nyert a “Nem térkép e táj” pályázatunkon. A kezdeményezők most 4 kerületi helyszínre tettek ki olyan utcai installációkat, amelyek egy-egy QR kód mögé izgalmas várostörténeti titkokat rejtettek. (Képes összefoglalónk ezeken a helyszíneken készült: Brauch Hentes a Mester utcában, Trafó-Élesztő Ház, Kitchen Budapest, Ráday utca 55. PH21Galéria.)
A sétán többen is résztvettünk az Alapítványtól, köztük Földvárszki Szimonetta ferencvárosi lakos, az FKA önkéntese is, akinek riportját itt adjuk közre:
A Zsolnay, a kolbász és a QR kód különös házassága – avagy helytörténet másképp
Kora őszi vasárnap délelőtt van, ácsorgok a Mester utcában, a család körülöttem téblábol. Történetesen egy hentesüzlet előtt. Vasárnap van, ennek ellenére a bolt nyitva, itt gyülekezünk egy rendhagyó helytörténeti sétára. Beinvitálják a résztvevőket, mi is beóvakodunk. Talponállós asztalok kockás abrosszal, rajta a kóstolnivaló: sonka, kolbász, szalonna, disznósajt falatok, kolbászból rögtön vagy három féle. Férjemre sandítok, látom rajta, már nem bánja, hogy engedett az unszolásnak. Gyerekemet megérinti a hely szelleme, és persze a mások példája is ragadós, belekóstol a kolbászba, majd gyors egymásutánban gyömöszöli a kolbászkarikákat a szájába. Csak bámulok a gyerekre, nézem, mi történik, ugyanis eddig kolbászt a szájába sem vett, most meg már narancsosan fénylik a boldog gyermekarc.
Az első döbbenetből a másikba esek, amikor felocsúdva körbenézek, és ekkor tűnik fel a hely különlegessége. A falakon régies, mintás csempe, bizony ez Zsolnay! – hívják fel rá a figyelmemet. Fent ezüstszürke kovácsoltvas fut körbe, gyönyörű szecessziós munka ez is, onnan nyúlnak kifelé a kovácsoltvas falikarok, akasztók, fogasok. Rajta sok-sok paprikafüzér, az egyik falon kolbászok sorjáznak. Ez a legendás Brauch-féle hentesbolt, történetéről a művészettörténész Somogyi-Rohonczy Zsófi mesél. (Többek között megtudjuk, hogy a világban több helyen tanult névadó kezdetben a bolt alkalmazottja volt, a raktárban aludt egy szalmazsákon, de mivel részesült a bevételből, annyira felfuttatta a forgalmat, hogy néhány hónappal később megvásárolta az egész üzletet.) A hely a mai napig hentesboltként működik, megőrizve funkcióját, és a hely szellemét. Példás az értékek megmentése. Sajnálkozom, hogy eddig nem ismertem ezt a helyet, és családilag megfogadjuk, hogy mielőbb visszatérünk.
A hentesüzlet meglátogatásának apropóját az szolgáltatta, hogy a noppa design 2014-ben várostörténeti jelölőhálózat létrehozását kezdte meg, amelynek bővítésére most került sor a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány pályázatának nyerteseként. A várostörténeti jelölőhálózat lényege, hogy kikerült a kiválasztott helyszínre egy, a Google térképen használatoshoz hasonló nagy piros térképtű, rajta egy felirattal: „Ez a hely MENŐ, mert”, illetve egy QR kóddal, amelyet beolvasva megtudhatjuk miért is, a hely történetével együtt. Így például amikor valaki gyanútlanul sétál a Mester utca 29-33 előtt, és egyszercsak meglátja ezt a piros QR kódos térképtűt, egy okostelefon segítségével már olvashatja is a Brauch hentesüzlet történetét!
A séta a most kikerült táblák köré szerveződött, a Brauch hentes csak az első állomása volt. Elindulunk a következő felé, ami nem más, mint a Trafó. Kovács Andrea (aki nem mellesleg a Placcc csapat tagja is), az egyik alkotó és szervező kalauzolja a csapatot, de jelen van a noppa részéről Alvégi Lóci is. Érintjük a Ferenc teret, majd a Trafónál már olvashatjuk is a következő QR kódot. Betérünk az itteni Rengeteg RomKaféba, ahol ismét Zsófi mesél nekünk. Gyermekem leragadt a mackóknál és a régi írógépnél, miközben Zsófitól többek között megtudom, hogy a legenda szerint hogyan lett zöld-fehér a Fradi színe (állítólag a virágzó orgonabokrok ihlette, eredetileg lila-zöld kötött sálak és sapkák kifakultak, így lett végül zöld-fehér a tornaklub színe). Érzem a kávé illatát, beállok a sorba, a gyermek maradna még, talált egy régi rádiót. Megállapítjuk, ide vissza kell jönni, legalább fél napos program, mire tüzetesen szemügyre vennénk a rendhagyó berendezést.
Közben persze lemaradunk, a Markusovszky térnél érjük utol a csapatot. Még épp időben, ugyanis ide került a harmadik térképtű. A QR kód segítségével itt is sok érdekes információhoz juthatunk anélkül, hogy útikönyvet vinnénk magunkkal. Például arról, hogy itt volt régen a Kultiplex és a Tilos Rádió. Betérünk a közeli KIBU-ba (Kitchen Budapest), amely egy igazán érdekes, innovatív munkahely, kisfiam rögtön kipécézi magának a gurulós asztalkát, ami alatt moha tenyészik. Mi ismerkedünk a hellyel, ő a mohával, majd itt már elfogy a türelem, férjemmel visszaballagnak a játszótérre. Innentől már csak én tartok a csapattal, irány az utolsó állomás!
A negyedik QR kód a PH 21 Galéria elé került, amely helyén évtizedekig zöldséges működött, most viszont a funkcióváltás következtében galéria, ahol mai fotóművészek alkotásait láthatja a nézőközönség. Mi most ezt sütizés közben tehettük meg, miközben elmélázott az ember a fotók előtt, majszoltuk a répatortát. A programunk itt zárult, sok-sok gratulációval a nagyszerű ötlethez és a remekül kivitelezett projekthez, nem is beszélve erről a lelkes résztvevőkkel megszervezett szuper helytörténeti sétáról.
Bevallom, egészen vasárnapig nem sok közöm volt a QR kódokhoz, mondhatni semmi, bár egy ideje már kétségtelenül kerülgettük egymást. Sokáig úgy voltam vele, megvagyok én nélkülük. Most, hogy a kíváncsiság győzött, két perc alatt barátokká váltunk. Legszívesebben továbbmentem volna felfedezni, el a következő helyszínre, még-még akarok! – gondoltam, végül ehelyett elindultam összeszedni a családot.
Miközben sétáltam a körúton, majd a Mester utcán, önkéntelenül is a házak homlokzatát figyeltem, belestem a kapualjakba, vajon melyik ház mit rejthet. Talán folytatódik ez a remek kezdeményezés, és egyre több térképtű jelenik meg Ferencvárosban, minél több érdekes helyszín falára fog odakerülni az információkat nyújtó tábla, hirdetve nekünk, járókelőknek, hogy Ez a hely MENŐ. Vegyétek magatokhoz az okostelefont, sétáljatok nyitott szemmel, lehet, hogy veletek is szembejön egy piros jelölőtábla. Én biztos keresni fogom őket!
http://noppa-design.com/2015/09/01/ez-a-hely-meno/
A sétáról készült fényképes beszámolónk az Alapítvány fb oldalán itt található.
Korábbi cikkünk a nyertes Noppa Design pályázatáról itt olvasható el.
AKTUÁLIS PÁLYÁZATI AJÁNLATUNK, A FERENCVÁROSI GYERMEKALAP PÁLYÁZATI FELHÍVÁSA ITT ÉRHETŐ EL.
