„Sziasztok!A próba-hajóépítés pénteken fél 6-kor kezdődik!”
„Sziasztok! A hajó részeit beszereztük Ritával (alátét ponyva, 2kerékpártároló, napvitorla, szélfogó) és a Désiben tároljuk, uh Réka szerintem hozd oda a strandsátrat is, úgyis ott vannak a babzsák fotelek is. Szerintem 4-5 ember elég lesz építeni, a napvitorla az, ami szerintem neccesebb a többi nem lehet nehezebb mint egy sátort felállítani :-)Plusz vettünk kötelet amire majd akár a horgoló körös cuccokat is kitehetjük csak csipesz kell hozzá! Ami kérdés, h nincs esetleg valamelyikőtöknek ringlizője, amivel kb 10mm-es karikákat lehetne az alátét ponyvába lyukasztani?”
„ én is megyek pénteken f6-ra. előtte a Désiből szívesen vállalok fuvart a cuccok kiszállításához. Kriszta! zászlók is jöhetnek!!! kötélre is fel tudjuk lógatni, nagyon mutatós lenne! csók”
Werk-emailezés a mobil Anyahajó avatásának előtti napokból, melybe Kustár Blanka projektvezető engedélyével bepillantást kaphattam.
De milyen szerelés dukál egy Anyahajó avatásra? És mit vigyek ajándékba az ünnepre a legényányságnak? Ezeken törtem a fejem az avató előtti napon a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány kurátoraként, projekt-kísérőjeként, miközben készültem a május 9-ei szombat délelőttre, a vitorlabontásra. Végül maradt az első ötlet, a matróz-csíkos póló és tornacipő, ennyit a szalag-átvágós protokoll-rendezvényekről, és vittem egy almatortát, bízva abban, hogy arra mindig van jelentkező.
A kísérő nálunk annyit tesz, hogy minden általunk támogatott projekt kapcsán egy kurátor, önkéntes munkában vállalja, hogy közvetlen kapcsolatot tart fenn a megvalósítókkal, végig az egész projekt ideje alatt. Én a Ferencvárosi Közterekért Alapunk által idén meghirdetett pályázatunk egyik támogatott projektjének, a József Attila–lakótelepen megalakult Anyahajó Anyaközpont, mobil közösségi helyének, az Anyahajó programjának kísérője. A programot egyébként egy be nem jegyzett csoport dolgozta ki, s mivel lehetőséget ad erre Alapítványunk, befogadta őket a TAVAM Egyesület, a “Társaság a Várandósság és Anyaság Megszenteléséért ” , önszerveződő női körök, kismamaklubok és anyakörök hálózata és ő lett a hivatalos pályázó.
Közösségi alapítványként kezdettől fogva arra törekszünk, hogy támogatásosztó szervezetként se tűnjünk egy elefántcsonttoronyban ülő grémiumnak, minden lehetőséget szeretnénk megragadni arra, hogy ezek a találkozások valóban élő, kölcsönös és minél személyesebb viszonyokká váljanak. Hogy tudjunk egymásról, hogy támogassuk egymást abban, amiben kell, akár az eredeti tervek szükségszerű megváltoztatásában, akár a program népszerűsítésében, további kapcsolatépítéseiben, akár a sikerekről és nehézségekről szóló beszámoló elkészítésében. Amikor elolvastam az Anyahajósok pályázatát, azonnal tudtam, hogy ha véletlenül mégsem nyernének majd a közös kuratóriumi döntés eredményeképpen – amit persze a lelkem mélyén elképzelhetetlennek tartottam – akkor én tuti összefutom nekik a szükséges, nem egészen 200 ezer Ft-ot! Azért volt ekkora a (mentő)mellényem, mert hogy tavaly ősszel a Csigadomány Kísérlet keretében, ahol életem első félmaratonját sikerült végül lefutnom, közel 100 ember 330 ezer Ft-tal támogatott, illetve nem engem, hanem kérésemre az FKA-t. De minden jól alakult, a kuratórium és a felkért szakértők nagy többséggel támogatták az Anyahajót, rajtam keresztül pedig kicsit magam is úgy érezhettem, hogy a csigadományosok is szelet fújtak ennek a hajónak a vitorláiba. Ezek után az már nem is volt meglepő, hogy az Anyahajót a lakótelep Csigaparkjában avatták…
Odaérve minden normálisan zajlott, ahogy egy sok résztvevős civil bemutatkozó rendezvényen ennek szerintem lennie kell, amiben szívük-lelkük benne van a szervezőknek. Mindenhol fiatal nők futkostak izgatottan – és néhány aktív apuka is, ne legyünk igazságtalanok – iparkodtak valamin, az utolsó simítások zajlottak. Az előző nap felállított Anyahajó kifeszített kötelei, vitorlái, zászlói és a hajó belsejébe kifüggesztett gyerekrajzok már lobogtak, ketten éppen egy nagy sárga horgolt kormánykereket kötöttek fel, át, be, rá a hajóra. A kölyökpezsgő be volt készítve a fedélzeten – jegyzem az odavágása elmaradt-, az Anyahajó önkéntesei közt osztották már a logóval megtervezett egyen-pólókat és a kitűzőket. Utóbbi mi másból is készülhetett volna stílusosabban, mint a bébiételes üveg kupakjából, ugye. Az Anyahajó körül plédeken piknikező családok, sok helyes kölökkel örömmel várták, hogy birtokba vehessék a hajót. Közösségi helyet ígér a hajó a lakótelepi nőknek anyukáknak, családoknak, egy olyan helyet, ahol találkozni, együtt lenni, megvitatni, kitalálni lehet majd közös dolgaikat és társakat lelni azok megvalósításához. Látva a szombati rendezvényt, erre minden esélyük megvan.
Családias hangulatú hajóavatás volt, közös énekléssel, tánccal. És a hajó megy, a hajónapló pedig készül…
Barna Era kurátor, kísérő
Fényképalbum az Anyahajó avatásról a facebook oldalunkon, itt.
Az Anyahajó májusi programjáról itt olvashatunk.
Korábbi cikkünk a nyertes pályázatokról:
Öt csoport nyert a köztér-pályázatunkon