Már nem akarok jól járni, nem akarok rosszul járni, csak járni akarok…

A civil szektor nem a demokrácia szüleménye, hanem pont fordítva áll a dolog – mondja Subosits Tamás, a bécsi tőzsdén jegyzett Conwert, több mint 3 milliárd euró értékű európai ingatlanvagyonának hazai kezelője, a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány (FKA) jelentős támogatója.   Többek között neki is köszönhető, hogy kiírhattuk a Gyerekalap első pályázatát, amelyre hétfőn délután 5 óráig  lehet jelentkezni. A kilépett kispapból saját vagyonkezelő és ingatlan beruházó céget gründoló ingatlanfejlesztővel meditációról, ingatlanpiacról, korrupcióról, tisztességről és demokráciáról beszélgettünk.

FKA: Mélyen kötődött a jezsuitákhoz, ha jól tudom…

ST: A jezsuitáknál tanultam Innsbruckban, az ottani egyetem teológiai fakultásán. Pap akartam lenni, de nem jezsuita-, hanem világi pap. A jezsuiták vezették az egyetemet, és a papnövendékek nemzetközi kollégiumát is, ahol laktam.

FKA: Ahogy a technológiai fejlődésről tett megjegyzésemre reagált az interjú előtt, az pontosan rávilágított különleges szemléletmódjára.

ST: Igyekszem egyébként szabadulni a szemléletmódoktól is; az is egyfajta determináltság.

FKA: Korlát?

 ST: Szerintem igen.

 FKA: Hogy lehet szabadulni a szemléletmódoktól?

 ST:Én meditációval próbálok.

 FKA: Mindennek mi köze az ingatlanbizniszhez? Hogy jön össze mindez?

 ST:Amikor eldőlt, hogy nem leszek pap, még egy évet tanítottam Innsbruckban hittant egy általános iskolában, de mindenképpen haza szerettem volna jönni. Akkor nem volt divat kilépett kispapnak hittantanári állást adni Magyarországon a katolikus egyház berkein belül, tehát ezzel nem is próbálkoztam. Mással kísérleteztem. Egyszer egy rokonomnak meghalt valakije, így volt egy eladó ingatlanja egy Somogy-megyei kis faluban. Megkért, hogy próbáljam eladni Ausztriában. Feladtam egy hirdetést a Tiroler Tages Zeitungban, és az első telefonáló megvette.

FKA: Erős kezdés.

ST: Igen, így történt. (Mosolyog). Amikor úgy döntöttem, hogy nem leszek pap, elveszítettem az ösztöndíjamat, ki kellett költöznöm a kollégiumból, és nagyon drága volt az első albérlet, akkor így tudtam pénzt keresni. Nagyon sok plébánost ismertem a Balaton körül, akik sokat segítettek. Amikor a plébánosnak valaki azt mondta: „Plébános úr, el akarom adni a házunkat, de rossz a tető”, akkor a plébános szólt nekem. Feladtam egy hirdetést, amibe beleírtam, hogy azért alacsony az ár, mert rossz a tető. Ez nagyon bejött, mert a vevő nem zsákbamacskát vett, ráadásul gyorsan megszerveztük a tetőjavítást is. Már az egyetemi éveim alatt is egész jól ment az üzlet, amikor egy taekwondo-versenyen – merthogy versenyszerűen taekwondóztam – odajött hozzám egy német srác, hogy csináljunk vegyesvállalatot Magyarországon. Azt sem tudtam, mi az, hogy vállalat – ez ’95-96 körül történt -, de biztatott, hogy nem baj, majd belejövök. Így lett. Megcsináltuk a céget, majd 2001-ben önálló lettem. Ennek a cégnek, ahol most ülünk, a teljes ingatlanvagyonát az én cégem kezeli, és az összes leányvállalat ügyvezetője én vagyok.

FKA: A szemléletnélküliség, a meditáció hol szerepel az életében?

ST: Mielőtt kimentem volna Innsbruckba, elmentem másfél évre egy ciszter apátságba Zwettlbe, Alsó-Ausztriába. Ott amellett, hogy megtanultam németül, minden hónapban elénekeltük mind a 150 zsoltárt latinul, ami eléggé meditatív jellegű tevékenység. Az egyik páter elhívott a városban működő, civilekből álló meditációs csoportba. El is mentem, de még egyáltalán nem jött be: megpróbáltam féllótuszba leülni, de itt nyomott, ott szúrt. Tehát énekeltem tovább a zsoltárokat, majd amikor Innsbruckba kerültem, megismertem Michael Mesner sprituálist – ő volt az, aki a bent lakók lelki fejlődéséért felelt. Többféle lehetőséget vázolt: a Szent Ignác-i lelki gyakorlatot és a meditációt is. Kipróbáltam néhányat, és a meditáció tetszett meg. Amikor hazajöttem, akkor is meditáltam, azután találkoztam egy zen csoporttal, akiknek a mestere Willigis Jäger bencés szerzetes; ő hat évig élt Japánban a misszióban, ott lett zen mester. Soha nem gondoltam, hogy nekem csoportban is kéne meditálnom, de ide jól beilleszkedtem, és azóta is itt vagyok.

 FKA: Ez a lelki-szellemi háttér hogyan egyeztethető össze a kőkeménynek gondolt bizniszmentalitással?

 ST: Nem gondolom a bizniszmentalitást kőkeménynek. Úgy látom a saját életutamból, hogy amíg jól akartam járni, addig kínkeserves volt az élet. Már nem akarok jól járni, nem akarok rosszul járni, csak járni akarok. Például soha nem teszek olyat mással, amit nem akarok, hogy velem tegyenek. Tőlem senki nem kap olyan ajánlatot, amelyet én nem fogadnék el az ő helyében.

 FKA:Ez működik ma Magyarországon?

 ST:Igen, működik.

 FKA: Korrupció?

 ST: Az nagyon van.

 FKA: És azzal mit kezd ilyen mentalitással?

 ST: Nincsen fehér vagy fekete. Szürke van, és a szürkének különböző árnyalatai. Régen büszke voltam arra, hogy én nem vagyok korrupt. Azután rájöttem, hogy az is egyfajta korrupció, mert ez magamutogatás. Ezt is elengedtem, és egyszerűen csak nem veszünk részt a korrupcióban. Sajnos vannak olyan esetek, alacsonyabb szinten, amikor egy ügy előmozdításáért adni kell valamit, bár ez is kezd letisztulni. Régen például, ha azt szerettük volna, hogy a földhivatal tényleg bejegyezzen valamit egy éven belül, akkor pénzt kellett adni az ügyintézőnek. Ma ez úgy működik, hogy hivatalosan, 10 ezer forintért meg lehet gyorsítani az eljárást – régen nagyjából ennyit kellett adni az ügyintézőnek, amit most a magyar állam kap. Szóval látom jeleit annak, hogy a hatósági korrupciót az állam vissza akarja szorítani. Az építőipari kivitelezők eleinte azt kérdezték, hogy mennyit kell visszaadni, mire azt mondtuk, hogy jó árat kell ajánlani. Erre azt gondolták, hogy valaki más már megvett minket.

 FKA: Tehát senki nem tételezte fel, hogy tisztességesen dolgozik?

 ST: Persze. Senki.

 FKA: Az építőipar 2008 óta mélyrepülésben van, ezt ütötte meg leginkább a válság, és nagyon sok cég tönkrement. Ezek alapján azt gondolnám, hogy a nemtelen piaci eszközök szerepe nőtt.

 ST: Pont fordítva. Tényleg nagyon sok cég tönkrement, jellemzően olyanok, amelyek nem értettek a szakmához. A válság előtt már a lottónyertestől a játékgép-üzemeltetőig mindenki ingatlant akart építeni, tervrajzon el lehetett adni az ingatlanokat, és jöttek mindenféle külföldi cégek is: bejegyeztettek egy magyar leányvállalatot, eladták az ingatlanokat, a céget felszámolták, szerencsétlen lakóknak pedig a garanciális munkákkal nem volt hová fordulniuk. Ezek a cégek kevésbé értettek a szakmához, és tönkre is mentek. Meg azok is, akik nem figyeltek arra, hogy a növekedési sebességre tartalékot kell képezni; akik teljesen kitárazták magukat, azok körül elfogyott a levegő.

 FKA: Mi működik fordítva? A nemtelen eszközök szerepe csökkent?

 ST: Így van. Többségben azok a cégek mentek tönkre, amelyek jobbára csak az ügyeskedéshez értettek.

 FKA: A kevesebb beruházáshoz, a kevesebb pénzhez nehezebb hozzáférni.

 ST: Igaz. De kevesebb pénzből az tud építkezni, aki ért hozzá.

 FKA: Mondhatjuk, hogy a válsággal jól jártak?

 ST: Ez azért túlzás lenne. Az biztos, hogy az építőipar megtisztult. Ha beindul a növekedés, nyertesek leszünk. Elindítottunk egy beruházást az Andrássy úton; a válság alatt leállítottuk, most újraindítjuk; mivel óvatosak vagyunk, saját forrásból. Mivel óvatosak voltunk, vannak saját forrásaink. Velünk is megtörtént, hogy annak ellenére, hogy 3 milliárd eurónál több az ingatlanvagyonunk értéke, 1,5 milliárd euró feletti a saját tőkénk és mindig pontosan fizettünk – felmondták a hitelünket. Ez a lépés bedönt egy vállalkozást, amelyiknek nincs tartaléka; nekünk volt, törlesztettük a hitelt.

 FKA: Az új lakások iránti érdeklődés radikálisan csökkent. Kik az ügyfeleik? Ki vesz ma új lakást Magyarországon?

 ST: Azok, akiknek nincs szükségük bankra; akik készpénzben fizetnek. Az elmúlt négy hónapban öt luxuslakást adtam el, ebből egy ügyfelünk finanszírozta hitelből a vételár negyedét.

 FKA: Ez a réteg nem fogy el? Minden évben vesz annyi lakást, amennyi eltartja a céget?

 ST: Nem fogy el. Ebben a szegmensben mindig lesz ilyen. Mindannyian magyar magánszemélyek egyébként.

 FKA: Gondolom nem bérből- és fizetésből élőkről van szó.

 ST: Egy ilyen volt közülük. Az összes többi cégvezető, cégtulajdonos, még a kkv-kategóriában.

 FKA: Miért tartja fontosnak, hogy civilszervezeteket finanszírozzon?

 ST: Az FKA az első civil szervezet, amelyet pénzzel támogatok. Magam egy egyesület alelnöke vagyok és egy alapítványban is dolgozom, de egyiket sem támogatom. Az FKA esetében valamiféle érzés vezetett, és amikor megkerestek, pont volt időm megnézni, hogy mit is csinálnak.

 FKA: Ez véletlen egybeesés.

 ST: Az. Ami még nagyon fontos: hiteles ember ajánlotta. Ennek az alapítványnak a szellemisége érdemes a támogatásra, és az FKA felépítése is nagyon tetszik. A kisebb alapítványokban általában egy ember fújja a passzátszelet, a közösségi alapítványnál pedig ez nincs így. Ezen túl a céljai is szenzációsak, és a kuratórium összetételében látom a garanciát arra, hogy a jó célok nem változnak. A civil szféra egyébként nem a demokrácia szüleménye, hanem a demokrácia a civil szféráé – ahogy én látom. Az első civilszervezetek a szerzetesrendek voltak: annak ellenére, hogy az egyház hierarchikusan felépített, a bencések például azt mondták, hogy hat évente választanak magunknak apátot, és nem hagyták befolyásolni magukat. Annak idején az egyház gyámolítása mellett alakultak ki az első férfikörök, fonók, így alakult ki a civil szektor, amelyről kiderült, hogy önigazgatásra képes. Így alakult ki szerintem a demokrácia. Amelyik civilszervezet annyira demokratikusan működik, mint az FKA, szerintem mindenképpen érdemes a támogatásra.

 FKA: A gyerekalaphoz érkező pályázatokat – a demokratikus döntéshozatal jegyében – közösen értékeli az alapítvány kuratóriuma és az adományozók. Részt vesz majd a döntésben?

 ST: Persze. Ez így teljesen normális.

 FKA: Tehát ezek után a pénzén túl, az idejéből és az energiáiból is jut majd a közösségi alapítványnak.

 ST: Igen. Sőt, nemrég azt kérdeztem az alapítvány egyik kurátorától, hogy egy ötödik kerületben lakó nehéz körülmények között élő tehetséges zenész fiút lehet-e támogatni az alapítványon keresztül. Szívesebben bízom a pénzt egy olyan intézményre, amelyik professzionálisan szakosodott, és tudja, miként kell úgy odaadni a támogatást, hogy az a legjobban szolgálja az ügyet. Mindent profira kell bízni. A cégnél a saját szakterületén is mindenkinek sokkal jobbnak kell lennie, mint amilyen én vagyok.

(Bardócz Iván interjúja)

 

 

 

 

 

 

 

A pályázati felhívás teljes szövege itt olvasható. A pályázati adatlapot innen lehet letölteni.

Ferencvárosi Közösségi Alapítvány

Pályázati Felhívás

 

A Ferencvárosi Közösségi Alapítvány Ferencvárosi Gyermekalapja pályázatot hirdet:

A Ferencvárosi Gyermekalap átfogó célja a kerületi gyerekek és fiatalok segítése (az egyetemi évekig bezárólag), hogy a bennük rejlő tehetséget és tettrekészséget a lehető legteljesebb mértékben saját és környezetük életének jobbítására fordíthassák és ezzel megalapozhassák hosszú távú kötődésüket Ferencvároshoz.  Ezért olyan civil programokat támogatunk, amelyek a kerületi gyerekek és fiatalok mindennapjait teszik színesebbé, biztonságosabbá, tartalmasabbá és gazdagabbá. Elsősorban (de nem kizárólag) olyan pályázatokat várunk, amelyek

–    lehetőséget teremtenek a ferencvárosi gyerekeknek/fiataloknak az őket foglalkoztató kérdések bemutatására;

–    segítik kibontakozni a gyerekekben/fiatalokban rejlő tehetséget;

–    lehetőséget biztosítanak a gyerekek/fiatalok színvonalas kulturális, szabadidős, sport programokon való részvételére;

–   a gyerekek/fiatalok körében népszerűsítik a közösségért való felelősségérzetet, az önkéntes munka örömét, a helyi adományozás kultúráját és a lakóhely megismerésének fontosságát.

Megkülönböztetett figyelmet szentelünk azon tervek finanszírozásának, amelyek az állampolgári-közösségi aktivitásra építenek, újszerű vagy máshol nem támogatott módon foglalkoznak egy-egy témával.

Bármilyen kerületi civil szervezet és be nem jegyzet csoport pályázhat. Örömmel vesszük a pályázásban nagy tapasztalattal bíró szervezetek, csoportok jelentkezését, ugyanakkor különös figyelmet fordítunk a kevés tapasztalattal rendelkezők pályázatára is.

A pályázaton elosztható összeg 750,000 forint. A pályázatokról a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány kuratóriuma dönt.

Pályázatok beadásának határideje 2014. március 17.

Az érdeklődők mihamarabb keressék Scsaurszki Tamás kurátort a 20/243-8491-es telefonszámon vagy a scsaurszki.tamas@gmail.com email címen.

A Ferencvárosi Közösségi Alapítványt magánszemélyek hozták létre azért, hogy adománygyűjtő, támogatásosztó és közösségfejlesztő tevékenységével emelje az itt élők-dolgozók életminőségét, hozzájáruljon Ferencváros fejlődéséhez és erősítse a kerületi közösségeket. Az alapítvány politikai pártoktól és az önkormányzattól függetlenül működik.

A Ferencvárosi Gyerekalap támogatói:

Manga Cowboy, Púder Bárszínház ,C-Vision Kft, 9ker.babamama.info, FEVIX, ITH Hungary Kft, Kalotherm Zrt., Csárdi és Csárdi Kft., Lehel Park Kft., Bokréta Management Kft., TRX Consulting  Kft., FEVE, Evol Kft., Dima Kft.

KÖSZÖNJÜK!