Keserédes

Keserédes

 Februárban megjelent alapítványunk második pályázati felhívása, „Nem térkép e táj” címmel, a Ferencvárosi Közterek Alap kiírásában. Célunk, hogy olyan helyi civil kezdeményezéseket támogassunk majd, amelyek felruházzák, újraértelmezik, élettel telítik meg, biztonságosabbá és /vagy komfortosabbá teszik köztereinket, vagy izgalmas virtuális köztereket teremtenek a kerületieknek. Ennek apropójaként, és hogy ezzel is motiváljuk a köztér-diskurzust, új rovatot indítunk a pályázati kampány idejére, melyben mi, kurátorok, ferencvárosi és Ferencvároshoz kötődő civilek és önkéntesek osztjuk meg történeteinket egy-egy helyi köztér, köztéri elem vagy bútor kapcsán. Ilyen történetet bárkitől szívesen veszünk, aki kedvet érez hozzá, hogy megossza velünk írásban, max. 2500 karakterben, és/vagy fotókkal, esetleg egy rövid videóban. Lehet líraibb vagy karcosabb, riportszerű vagy csak egy töredékes sóhaj, nincs műfaji megkötés, a lényeg hogy hazai, vagyis ferencvárosi ihletésű legyen!

Várjuk őket a ferencvarosi.ka@gmail.com  címre,  Nem térkép jeligére!

A Nem térkép rovat következő darabjaként, az alábbiakban Lakatos Béla, ferencvárosi lakos kicsit keserédesre sikerült  leveléből idézünk, aki e pár sor mellé gyönyörű fotókat küldött  Nem térkép felhívásunkra. A címet mi adtuk a bejegyzésnek.

Keserédes

Csak úgy egyszerűen!
Közel harminc évig éltem a József Attila lakótelepen 1985-től 2014.-ig, s ha újra kezdhetném az a sok tapasztalatszerzéssel, mindent másként csinálnék.  Miért? Jó szervezési munkával,   az adottságai miatt, egy igazi látványos, zöld park lehetne egész területe.
Miért is nem valósult meg a Pályázat! Lakótelepünk kincse címmel?
Mert ugye miért is ne lehetnénk még büszkébbek? Mi, akik tettünk azért, hogy így nézzen ki lakótelepünk és nem milliókért, csak szorgalmas tenni akarásból. A mellékelt képek mind az ott élő emberek tenni akarását fejezi ki. Azok az emberek saját szabadidejükben alkottak és váltak környezettudatossá.