Asztal(i)tenisz a Vendel utcai Sportcsarnokban, a Horizont Szociális Alapítvány szervezésében
Élménykalendárium december 16. 9. nap
szubjektív beszámoló
Indulás előtt félórán át kérdezgetem a gyerekeim, hogy el akarnak-e jönni pingpongozni. Nem a válasz (pedig a héten már többször le akartak menni a térre ütni egyet), hurrá, nyugodtan játszhatom!
Tíz óra után pár perccel lépek be a Vendel utcai sportcsarnokba: négy asztal, ütők, labdák várnak az érdeklődőkre és a nem túl korán kelőkre. Éppen időben jövök, mert még nekem is jut egy asztal. Attilával kezdek el ütögetni. Érzem, nagyon jól játszik, de még nem melegedett be. Szinte csak a pingpongra koncentrál, alig mond valamit. Majd‘ félórát játszunk, s hiába reménykedtem, hogy mesél a világról, a kerületről, a verseiről.
Egy kis szünetet tartok: kb. 20-an vagyunk, éppen megfelelő számban ahhoz, hogy mindenki, aki akar, játszhasson, míg azok, akik csak „nézelődni“ jöttek, nyugodtan kibicelhessenek. A játékszerencse most Zolival hoz össze. Zoli nincs még húsz éves sem, nagyon jól játszik, s így adja magát, hogy a pingpongról beszélünk. Elmondja, hogy kik voltak az edzői, köztük Klampár Tibor, aki meg is dicsérte. Más sportba is belekóstolt, de a pingpong volt a kedvence. Sajnos abba kellett hagynia a versenysportot, mert szétment a térde. Ismét szünet. Végignézek a sportcsarnokon és a kerület sokszínűségét reprezentáló képet látok: van itt mindenféle ember, akik valószínűleg csak a pingpongnak köszönhetően kerültek egy tető alá ugyanabban az időben. Most Gyuri kérdezi meg, hogy játszanék-e vele. Természetesen. Játék közben megtudom, hogy honnan ered a Hanuka, milyen programok vannak a városban ma. Mielőtt hazaindulok, pár szót váltok Dénessel, a bajnokságot szervező Horizont Szociális Alapítvány vezetőjével. Berecz Dénes, a kerületben roma mentorként dolgozik, harminc éve szervez hátrányos helyzetű családoknak a programokat, tanul gyerekeikkel, ösztönzi a fiatalokat. Mesél a családokról, a lehetőségekről és arról, hogy nagy szükség van arra, hogy itt a Ferencvárosban minél több esélyt kapjanak ezek a gyerekek.
Igen, és a Dénesekre is nagy szükség van! Köszönjük neki a lelkes szervezést!
Tamás
