Kiskarácsony a Nemzetiben – december 11. Nemzeti Színház, Élménykalendárium 4. nap
szubjektív beszámoló
Elismerem, valószínűleg nem vagyok nagyon nehezen megközelíthető, hogy ha az, aki engem csokival fogad a bejáratnál, az már levett a lábamról! Ezt az ismerős jó érzést később csak fokozza az emeleten kínált napközis tea és az omlós Nándori sütik. Pedig a kinti farkasordítóból megérkezve a Nemzeti Színház Kiskarácsony programjára, a színház jövőjéről szóló bizonytalanság, a fájdalmas veszteség – égnek a mécsesek a magát nem kis öniróniával “legöregebb alternatív színészként” is emlegető , nagyon sokak által szeretett és tisztelt, napokban elhunyt Hollósi Frigyes fényképe előtt – és a meghittség, a nyugalom vegyes szele csap meg. De ne legyünk álszentek, hát nem így van ez a legtöbb családban is, hogy a félelmeink, veszteségeink és az együttlét öröme együtt adják meg azt a sokszor törékeny, mégis áhított hangulatot? A főbejárat üvegajtaján még olvasom a civilek által írt és a jelenlegi igazgatónak/igazgatóért szóló üzeneteket, amelyekről a templomi hála-táblák jutnak eszembe, odabent meg már áll a karácsonyfa. A látogatók, a társulat színészeivel Földi Ádámmal, Gáspár Katával, Mészáros Piroskával, Radnay Csillával, Martinovics Dorinával, Farkas Dénessel, Szatory Dáviddal, Makranczi Zalánnal, Gáspár Sándorral és Mátyássy Bencével együtt díszítették fel. Tényleg mint egy nagy közös nappaliban, a faállítás után, jó hangulatú zsugaparti folyik. 3 órától pedig már fél óránként indulnak az épületbejárásra előre jelentkezett csoportok. Jöttek nyugdíjasok, jött az ünnepekre Svédországból hazalátogató emigráns, van köztünk szabadúszó, így a magának előírt munkaidejéből ellógó jogász-újságíró házaspár, és vannak 12.osztályos irodalmi fakultációra járó diákok is, akiket órájuk helyett hozott ma ide tanárnőjük. Az Élménykalendárium darabjaként ma ingyenesre meghirdetett színházlátogatás most nem visz be minket öltözőkbe, a festő műterem-szobába vagy rejtélyes padlásokra, mert az év végi finis próbarendjéhez igazodva kell nézelődünk, de senki sem méltatlankodik. A Gobbi Hilda színpad történetét és a Csongort alakító Földi Ádám személyes hangú kiegészítéseit hallgatva, magam is Vörömarty Mihály, most romantikus fantazy-jaként feldolgozott költeményének egyik alapkérdésén tűnődöm, “sikerülhet-e megtalálni egy földi élet alatt a boldogságot?”
Pillanatokra egészen biztos…
Era
