A Nem térkép civil rovat különlegessége, hogy a beszámolókat olyan ferencvárosi önkénteseink, civilek készítik, akik maguk is jól ismerik a kerület egy-egy részét – vagyis akik igazán elmondhatják magukról hogy nem térkép nekik e táj – és kíváncsiak a helyi civil kezdeményezésekre. Tehát felvállaltan szubjektív írásokat várunk tőlük. Ők az Alapítvány Stúdió IX. kommunikációs csoportjának tagjai, amolyan helyi beépített riportereink, a ferencvárosi utcák hírmondói:)
Alapítványunk nagyon fontosnak tartja, hogy ne egy elefántcsonttoronyban ülve osszunk támogatást, hanem hogy közvetlen jó kapcsolatokat építsünk ki és tartsunk meg (!) a támogatott programok gazdáival! E kapcsolatok ápolására, idővel visszatérünk a támogatottakhoz is, és közérzeti jelentés adunk róluk, min dolgoznak éppen, milyen kihívásaik, esetleg nehézségeik vannak, netán miben számítanak a kerületiek segítségére.
A Ferencvárosi Gyerekalap tavalyi pályázati nyertes szervezetei közül, a közelmúltban a Ferencvárosi Helytörténeti Egyesület egyik eseményén járt önkéntes tudósítónk, és arról küldött nekünk egy valóban nagyon szubjektív beszámolót.
A Nem térkép önkéntes civil írásaink rovat korábbi darabjai itt olvashatók.
Alábbi riportunkat Földvárszki Szimonetta írta, aki családjával a József Attila lakótelepen él. Akkor tűnt fel nekünk, amikor egyszer a helyi Írisz Családi Kör szabadtéri eseményén olyan helytörténeti érdekességeket osztott meg egy kvíz kapcsán , hogy leesett az állunk, “ja, hogy így is lehet helytörténetről, szórakoztatóan, népszerűen, szellemesen ismeretet terjeszteni??” Szimonetta civilben jogász, hobbiból pedig elvégzett egy lakberendező tanfolyamot is, amit most pihentet, mert ahogy ő meséli, náluk mostanság a két és fél éves kisfia a legnagyobb lakberendező. A néhány hete FKA-nál éppen nyert Anyahajó projektben is aktív önkéntes, amellett, hogy rendszeresen süt nekünk a Sütiflotta kisadománygyűjtő programunkban is.
EZEK A MAI FIATALOK!
Kint hétágra süt a nap, hőség, pedig csak május közepe van, szokni kell még. Bent az épületben kellemes, a falak nem engedik át annyira a meleget. Kint vihar előtti csend van a levegőben, de bent annál nagyobb a feszültség. Diákok várakoznak, csoportokba tömörülnek, összedugják a fejüket. Lányok vihognak a női mosdóban, feszültségoldásként kibeszélik, kinek vastagabb a combja, meg egyáltalán mit is gondol magáról ez meg az. Fiúk ácsorognak az előtérben, külön a lányoktól – szerintem tettetett – nemtörődöm tartással, mint akik tudják a tutit, meg nekik egyébként is mindegy. Lassan megtelik a terem, leülnek szépen sorban, lányok ragasztott bajusszal, festett szakállal, srác Fradi-mezben, többen fürdőköntösben. Megcsodálom az előttem ülők népviseleti ruháját, fonott copfjukat, előrébb a nagy cilindert. Egyébként rend van és mégis lazaság.
Lukács Emília, a Ferencvárosi Helytörténeti Egyesület elnöke nyitja meg a versenyt, mert ez vonzott ide ennyi fiatalt az FMK-ba.
A Ferencvárosi Helytörténeti Egyesület minden évben meghirdeti a 3. és 4. osztályos egyfordulós, valamint a felsősök és középiskolások három fordulóból álló helytörténeti versenyét. Az első forduló Ki mit tud? – kvízzel, képfelismeréssel, könyvhasználati feladattal. Nagyon népszerű a gyerekek körében, idén is kb. százan jelentkeztek a háromfordulós versenyre. Hogy a gyerekek miből készülnek? Az Egyesület által az adott évben aktuális évfordulókról készített összeállításból, vagy az ugyancsak az Egyesület által 2001-ben megjelentetett „Mesélnek a ferencvárosi utcák” című gyerekeknek készült olvasókönyvből, de segítségükre vannak az éppen aktuális helytörténeti kiállítások, helytörténeti séták is. Egyébként ez az olvasókönyv indította el azt a folyamatot, hogy egyre többen kezdtek érdeklődni a helytörténet iránt, mert a könyv bekerült az iskolai könyvtárakba, majd versenyeket szerveztünk hozzá, később kirándulásokat – meséli Emília. A második fordulóra már van némi lemorzsolódás, nem csoda, hiszen itt már komoly munka folyik, kutatni kell és elkészíteni egy dolgozatot.
Ahol én ülök és figyelem az eseményeket, ez már a harmadik forduló, ennek során már a választott dolgozati témát kell 10 percben megjeleníteni, akár élő előadásban, akár videófelvétel készítésével, vagy ezek vegyítésével.
Így találkozik a helytörténet, a múlt, és a modern technika, a jövő. A gyerekek összekapcsolják a lokálpatriotizmust és a modern technikai vívmányokat – mondja Emília. – Fontos még a gyerekek motiválása. Itt jó a hangulat, és ösztönzi őket a tét, egy rendhagyó tanulmányi kirándulás, amin a három forduló legjobbjai vehetnek részt. Helytörténeti téma köré szervezzük, általában külföldi látogatással is, így például többször jártunk már a Felvidéken. Mindig beiktatunk egy fürdőzést, és van búcsúfagyizás is. Az első ilyen helytörténeti kirándulást Veszprémbe szerveztük, és azért is rendhagyóak ezek a kirándulások, mert kiemeljük a ferencvárosi vonatkozásokat (a veszprémi kirándulásnál például, hogy a veszprémi születésű, a modern novella úttörőinek is tartott Cholnoky testvérek a Ferencvárosban éltek- tudom meg menetközben. Idén Nagyszalonta és Arany János, valamint Erkel Ferenc és Gyula a cél.
Magamban elhatározom, utána nézek majd, mi a kapocs Ferencvároshoz. Érdekel, mert magam is ferencvárosi vagyok, rengeteg szállal kötődöm a kerülethez. Visszagondolva, akkor kezdődött, amikor egyetemistaként a Közgáz pincébe jártunk bulizni, meg néha beugrottunk a néhai Ludasba. Aztán 14 évvel ezelőtt kezdtem el dolgozni a Nagyvárad téren, a Zwack-házban, ami néhány éve ünnepelte századik születésnapját, ezt követően a Vámház körúton, egy számomra nagyon kedves, százötven éves, Ybl Miklós tervezte műemlék házban, aminek lépcsőházát indás kovácsoltvas korlát, Lotz-Károly mennyezeti freskója, a függőfolyosót színes üvegablak díszíti, belső kertjében szobros díszkút áll. A háznak neve is van, akit érdekel, járjon utána! Az ablakából kilátok a szemközti épületre, rajta letűnt korszakról árulkodik a meghagyott utcatábla: Tolbuhin körút. Mosolygok, mert még a házasságom is itt kezdődött, először egy ferencvárosi mozizással, az első kéz a kézben andalgással a Ráday utcán, néhány évvel később megpecsételve a Bakáts téren. Közben a József Attila-lakótelepre költöztünk, beszippantottak a nagyszerű helyi civil szerveződések, és lám, a helytörténet mennyire közel áll hozzám, nemrég egy helyi rendezvényre a lakótelephez kapcsolódó helytörténeti-helyismereti kvízt állítottunk össze családilag. Volt abban minden, Ezüst Sirály és Hattyúdal, Mária Valéria és Tom Cruise, de úgy tűnt, tetszést aratott.
Elkezdődik a verseny, nézem az előadásokat, jobbnál jobb ötletek váltják egymást: az újságíró, aki a múltban találja magát, és riportot készít Arany Jánossal, vagy a ferencvárosi lakosokat megszólaltató riporter, aki a Tápiószecsőről Ferencvárosba betelepült Terka nénit játszó diáktársát faggatja a Szomszédok zenéjére (természetesen nagy vihogások közepette). Nagyon tetszett, amikor a gyerekek megtalálják a leégett iskola romjai között József Attila naplóját, és bár az egyikben felmerül, hogy eladná az eBay-en, miközben másikuk József Attila szerelmeiről olvasva megjegyzi, hogy bizony az emósok is példát vehetnének róla. Közben a projektor kivetíti a videófelvételt, égő épület, lángok, füst, majd a kissrác, mint József Attila, aki éppen a naplója felett mereng, majd mellé beúszik egy emós srác képe. Így teljes a kép, itt van hát a múlt és modern találkozása, remek ötletekkel, könnyű fricskákkal. Vitathatatlan, hogy színvonalas, ötletes munkákat láthatunk, kár, hogy mennem kell.
Kérdezem, hogyan tovább? Emília lelkes: a távolabbi célok között szerepel még a turisztikai vonal fejlesztése, a helytörténeti séták bővítésével – ehhez azonban emberi erőforrásra van szükség, akár lelkes önkéntesekre is. Mindig az alulról jövő kezdeményezések az életképesek, ahogy a mi példánk is bizonyítja. Fontos, hogy amit eddig elértünk, azt fenn tudjuk tartani. Szóba került a Helytörténeti Nevelési Projektünk tantervbe történő beillesztése is, örülök, de egyben félelmeim is vannak, nehogy a kötelező elvegye mindennek a varázsát.
Igen, varázsos is, ami itt történik. Most a nagy cilinderes lány kikiáltja, mit láthatunk éppen a képzeletbeli színpadon. Nézem az Életképeket, amint Wesselényi, az árvízi hajós életet ment, a vásárt, a színházban Hamletet játszó gyerekeket, miközben emelkedik a vízszint. Mindet elmossa a Duna, ami most talán egy nagy kék függöny vagy lepedő, hullámzik a gyerekek kezében.
(fotók az eseményről. F: SZ. )
