Pálma a Ferencvárosban

Pálma a Ferencvárosban

Mint arról már többször is hírt adtunk,  februárban megjelenik alapítványunk második pályázati felhívása, „Nem térkép e táj” címmel, a Ferencvárosi Közterek Alap kiírásában. Célunk, hogy olyan helyi civil kezdeményezéseket támogassunk majd, amelyek felruházzák, újraértelmezik, élettel telítik meg, biztonságosabbá és /vagy komfortosabbá teszik köztereinket, vagy izgalmas virtuális köztereket teremtenek a kerületieknek. Ennek apropójaként, és hogy ezzel is motiváljuk a köztér-diskurzust, új rovatot indítunk a pályázati kampány idejére, melyben mi, kurátorok, ferencvárosi és Ferencvároshoz kötődő civilek és önkéntesek osztjuk meg történeteinket egy-egy helyi köztér, köztéri elem vagy bútor kapcsán. Ilyen történetet bárkitől szívesen veszünk, aki kedvet érez hozzá, hogy megossza velünk írásban, max. 2500 karakterben, és/vagy fotókkal, esetleg egy rövid videóban. Lehet líraibb vagy karcosabb, riportszerű vagy csak egy töredékes sóhaj, nincs műfaji megkötés, a lényeg hogy hazai, vagyis ferencvárosi ihletésű legyen!

Várjuk őket a ferencvarosi.ka@gmail.com  címre,  Nem térkép jeligére!

Íme egy újabb írás:

Pálma a Ferencvárosban

Éltem is a Ferencvárosban, és most majd 10 éve itt dolgozom.  Talán a korom miatt van, de minél öregebb vagyok – nemsokára betöltöm az ötvenet –  annál gyakrabban kerülök fénykép nézegetős, nosztalgikus hangulatba. Szeretem az ilyen volt-ilyen lett történeteket, még ha fáj is a szívem sok mindenért. És ami mellett évekig simán elmentem anélkül, hogy egyetlen figyelmes pillantást vetettem volna rá, annál mostanában gyakran megállok. Ilyenek  az emléktáblák is. Naponta sietek el a középső -ferencvárosi Lenhossék utcában, és most a tavaszgyanús napsütésben lefotóztam ezt a táblát, ami az egykori Pálmának állít emléket.

Szeretem a régi gyárak hangulatát  is, alig maradt belőlük mára. A közelben csak a Zwack jut eszembe, és az öröm, hogy az régi pompájában csillog a Soroksári úton.

 

 

 

 

 

A fotó után kicsit barangoltam még a neten is, és találtam régi Pálma gumisarkot hirdető plakátot, Bíró Mihály grafikus kedves munkáját,

 

 

 

 

 

 

 

meg ezt a matracos reklámfotót…(lásd fent! a szerk.) Utóbbi egészen gyönyörűen mutatja meg, hogy lehet ábrázolni egy természetes környezetben teljesen természetellenesen valamit…:)

De a  lényegen nem változtat, hogy nekem az emléktáblák is fontos köztér-elemek, és sokat jár a fejemben, vajon nem lenne- e szép kezdeményezés, ha a lakóközösségeikért, a szomszédaikért sokat tett, megbecsült civilekről is lennének ilyenek  házainkon?

Képzeljük el mondjuk ezt:

” E házban élt több mint 50 évet Gizi néni, Szakács Béláné, házmester, akinek a házi szilvalekváros kenyerén generációk nőttek fel. Alapították az itt lakott, az  udvaron egykor bandázó, hálás gyerekek, 2015-ben.”

 

Négylevelű Lóhere

 

A Nem térkép rovat civil írásai itt olvashatók.