A Ferencvárosi Közösségi Alapítványt jelenleg 9 aktív kurátor és 5 tiszteletbeli kurátor működteti, sok más aktív önkéntessel és támogatóval együtt.
A Ferencvárosi Közösségi Alapítványt szervező csoport három olyan, civil szervezeti múltú, közösségfejlesztő és stratéga-szemléletű szakemberrel indult útjára, akik ismertek már jól működő közösségi alapítványokat a világban. Benedek Gabriella, Kovács Edit és Scsaurszki Tamás az első két évet arra szánták, hogy megtalálják a kellően kíváncsi, különböző érdeklődésű, korú, foglalkozású, társadalmi státuszú szövetségeseket ehhez a közösségi kísérlethez.
Mi, kilencen
A hozzájuk csatlakozók között lett építő mérnök, pénzügyi vezető és humánerőforrás szakember, színésznő, nyugdíjas aktivista és szociális-egészségügyi civil területen dolgozó kommunikációs vezető. 2011 decemberében bejegyzésre került az Alapítvány, 9 elkötelezett kurátorral. A fent említett három kezdeményező mellett, kurátorok lettek Barna Erika, Jordán Péter, Miklusicsák Alíz, Szűcs Attila, Velenczei Ágnes és Virágh Orsolya. Nálunk minden kurátor egyben a legaktívabb önkéntese is a szervezetnek. Büszkék vagyunk rá, hogy az elmúlt 3 évben kurátorainknak kialakult a szervezeten belüli szerepük és funkciójuk.
Tiszteletbeli kurátorok
Tiszteletbeli kurátornak olyan személyeket kérünk fel, akik nem feltétlen egy-egy programhoz kötődnek szorosan, hanem folyamatosan a közelünkben vannak és figyelemmel kísérik programjainkat. A stratégiai döntéseinkben támogatóak és céljainkat saját eszközeikkel is segítik, azokat kapcsolatrendszerükön keresztül is ismertebbé teszik. Tiszteletbeli kurátoraink Fleischer Judit, Kucsera Zoltán, Nándori László, Répási József, Rute Viais, Winchester Elica. Mindegyikük ferencvárosi lakos és/vagy egy kerületben lévő cég vezetője, valamennyien pénzzel vagy természetbeni támogatással is segítették, segítik alapítványunkat.
„Édesanyámnak még aktív korában volt egy őt inspiráló, kellemes társaságot és igazán jó hangulatot adó asztaltársasága, a szó legszorosabb értelmében. Rendszeresen találkoztak, ebédeltek és közben beszélgettek mindenről, ami foglalkoztatta őket akkoriban. Gyerekként rettentően irigy voltam erre a biztonságot és értéket adó körre, de mióta az FKA-hoz közel kerültem, már úgy érzem, hogy nekem is van egy jó kis asztaltársaságom…” Winchester Elica, tiszteletbeli kurátor
