munkatársaink

Közösségfejlesztő szociális munkás vagyok.

Azt tapasztalom, hogy van egy csillapaíthatatlan éhség a társadalomban az egymáshoz kapcsolódásra, de ez láthatóan nem megy nekünk.

.
Talán ezért – ki tudja?! –, mindenféléket kitalálunk másokról, hogy miért nem tudok, akarok valaki mással közösséget alkotni.
Azon dolgozom, hogy a világunk végpontjait összekössem egymással, és ezért – Fellini után – nem bánok semmit, csak azt, amit nem próbáltam meg.

Úgy kezdődött, hogy önkéntesként készítettem néhány fordítást a Ferencvárosi Közösségi Alapítványnak, később besegítettem különböző rendezvények lebonyolításába. Nagyon örültem ezeknek az alkalmaknak, mert úgy éreztem, hogy amikor az FKA-val dolgozom, akkor tanulok, inspirálódom és feltöltődöm, közben pedig nagyon jól szórakozom. Ezért is örültem nagyon a lehetőségnek, hogy munkatársként csatlakozzam az alapítványhoz, ráadásul egy olyan projektben, amelynek a témája 2015 óta különösen foglalkoztat. Az „Új szomszédaink – Sokszínű Ferencváros” című projektben arra törekszünk, hogy megismerjük a 9. kerülethez kötődő külföldiek életét, tapasztalatait, megtaláljuk az együttműködés lehetőségét, és hogy megmutassuk a helyi közösségnek, hogy milyen érdekes történetekkel, színekkel és képességekkel gazdagítják a kerület életét.

Ferencváros a végletek varázslatos elegye. Ruhát gyűjteni ugyanúgy értelme van, mint VIP-gálavacsorát szervezni. Lehet úszni, futni, biciklizni, focizni, s mindezeken keresztül támogatni különféle bátor és figyelmes kezdeményezéseket.

Sokfélék vagyunk, sokféleképpen tudunk segíteni is egymáson.

Az FKA-ban engem megragadott az a jószomszédi keresetlen barátságosság és nagylelkűség, ami áthatja a programokat, kíséri az új kezdeményezéseket és otthonossá teszi a kerületet.