“…ami érdekelt a vendéglátásban, az éppen a helyhezkötöttséggel kapcsolatos. Az elmúlt években sokat gondolkodtunk azon, hogy elmenjünk és más országban telepedjünk le. Mint mondtam könnyen felszedem a sátorfámat és továbbállok, most mégis úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam és maradok. Egyszerűen érdekel, hogy mennyire tudok egy helyben maradni, milyen új élmények érnek. “– nyilatkozta nekünk Szilágyi Andrea, a Birs Bisztró egyik tulajdonosa. Interjúnk annak apropóján készült, hogy a Birs is csatlakozott adományozó akciónkhoz.
Mit jelent neked a Ráday utca?
15 éves voltam, amikor édesanyám elindította az Erlin Galériát. Ettől az évtől kezdve, hosszabb külföldi tartózkodásaim mellett, nagyon sok időt töltöttem az utcában, volt, amikor itt is laktam egy rövid időre. Számomra ez egy igazi falu, mert sok embert ismerek. Van, akivel együtt nőttem föl, s már 20 éve ismerem, van, akit csak azóta, hogy nekem is gyerekem van, mert együtt játszanak a csemetéink.
Említetted, hogy sok időt töltöttél külföldön.
Igen, a középiskola után cipőtervezést tanultam Bukarestben és Párizsban, majd több évig egy párizsi székhelyű cégnél dolgoztam. Ekkor is sokat kellett utaznom, de igazán egzotikus helyekre később jutottam el. Férjem munkája miatt több hónapot töltöttem el Közép-Amerika országaiban, majd Afrikában, elsősorban Szenegálban és Maliban. Miközben a legtöbb hozzám hasonló helyzetben lévő feleség otthon ült és unatkozott, én hátizsákot és túracipőt vettem, s amennyire lehetett, bejártam ezeket az országokat. Nagyon szeretek utazni – akár ebben a pillanatban is képes lennék elindulni!
Ezzel szemben a vendéglátás egy helyhez kötött foglalatosság – mi érdekelt benne?
Amióta a mamám ételekkel is foglalkozik az Erlin Galériában, azt hiszem ennek 8 éve, én mindig is segítettem neki az étterem vezetésében. S természetesen mindig az járt a fejemben, hogy én mennyivel másképp csinálnám, ha lehetőséget kapnék rá. Ez azért is érdekes, mert mindig olyan férfiak vettek körül, akik szívesen és nagyon jól főztek. Nekem csak arra kellett figyelnem, hogy az alapanyagok jó minőségűek legyenek, az elkészítés legtöbbször nem az én dolgom volt …
Szóval amikor Stefannal, férjemmel, átvettük az Erlin Galéria kávézó részét, belefogtunk, hogy dédelgetett álmainkat megvalósítsuk: minden alapanyagunk jó minőségű, kistermelőktől való, az étrend összeállításánál olyan ételeket választottunk, amelyeket otthon is el tudunk készíteni, még a menü is egyéni és függ attól, hogy mit kapunk éppen. Az új filozófiát a névváltoztatással is jelezni kívántuk: ezért lett Birs Bisztró a hely neve. A másik dolog, ami érdekelt a vendéglátásban, az éppen a helyhezkötöttséggel kapcsolatos. Az elmúlt években sokat gondolkodtunk azon, hogy elmenjünk és más országban telepedjünk le. Mint mondtam könnyen felszedem a sátorfámat és továbbállok, most mégis úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam és maradok. Egyszerűen érdekel, hogy mennyire tudok egy helyben maradni, milyen új élmények érnek.
Miért léptél be a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány Igyon egy szódát Ferencvárosért! programjába?
Éppen a megfelelő pillanatban jött a kérés. A helybenmaradás azt is jelenti számomra, hogy itt szeretnék egy közösséget építeni magam körül, s ezt a Birs bisztró segítségével tudom megtenni. Álmom, hogy összehozzam az összes beszállítóm, hogy megismerjék egymást, s felismerjük, hogy mi mindannyian kellünk ahhoz, hogy a Birs sikeres legyen.
Hasonlóan képzelem a közösségépítést itt, a Ráday utcában is: az Igyon egy szódát Ferencvárosért! programban való részvételt egy lehetőségnek látom, hogy összejöjjenek és közösen cselekedjenek azok az éttermek, kávézók, akiknek fontos a Ráday utca és a Belső-Ferencváros. Szeretnék aktív résztvevője lenni a programnak, s nem csak anyagi támogatóként: első lépésként szeretném a programot megismertetni az utcában dolgozó ismerőseimmel is.