Dandár Fürdő, (majdnem) vízi masszázzsal – Élménykalendárium 6. nap
szubjektív beszámoló
Csütörtökön, életemben először, éppen 12 órakor belépek a Dandár Fürdőbe. A pénztárnál már tudnak a mai nap különlegességéről. Miközben átveszem a 980 forintért vásárolt jegyemet, megállapítom, hogy a Dandár szerethető, emberi léptékű fürdő, ahol nagyon udvarias kiszolgálásban van részem. Az öltöző felé tartva összefutok Vékes Orsolyával, a fürdő vezetőjével. Elmondja, hogy nagyon szeretne új arculatot adni a Dandárnak: ehhez szükség van egy kinti 25 méteres medencére és a belső fürdőszint modernizálására. Ha mindez megvan, és a tervek már készen vannak, akkor a Dandár egy családias, a közelében lakó, dolgozó embereket megcélzó, a fiatalokat is vonzó létesítmény lehetne úgy, hogy továbbra is a főváros egyik legolcsóbb fürdője maradna. Orsolya hozzáteszi, hogy éppen ezért csatlakoztak az Élménykalendáriumhoz is: jó lehetőség, hogy egy kedves gesztussal becsábítsák a kerületi embereket – na és persze a fürdő csapata adni is szeret.
Miközben kedvenc szauna-hidegfürdő-melegfürdő-szauna körömet járom egyet kell értenem a fürdővezetővel: a Dandár egy kedves hely, de ráfér egy alapos felújítás-átalakítás. Amely együttjárhatna egy új arculat kialakításával is, mert le kell szögeznem: én vagyok a vendégek között a legfiatalabb! Persze már maga ez a tény is lehetne (és mér‘ ne legyen?) egy karácsonyi ajándék! Elmerülök a jó meleg vízben és a Vathy Zsuzsától hétfőn kapott könyvben, a Columbó autójában. Hirtelen arra leszek figyelmes, hogy leszorulok a legfiatalabbnak járó első helyről, sőt, az egész dobogóról, mert három, nálam lényegesen később született lép be a vízbe. Egy életem, egy halálom, megismerkedem velük, s megtudom, hogy kik ők! Az első mondatok nagyon nyökögve jönnek ki a számon, s ők is bizalmatlanul méregetnek engem. De azért elkezdjük … Fanni, Éva és Dani (ez az igazi nevük!) a Rudasba indultak, de ott ma férfinap van, s így jöttek el a Dandárba. Ők is most vannak itt először. Tetszik nekik a hely: barátságos, emberi, olcsó – „olyan retrós“. Sajnos nem kerületi lakosok, így a kedvezményt nem vehették igénybe. Eszembe jut Tihanyi Zsuzsa vizi masszázsa! Elmondom nekik, hogy ingyenes masszázst kaphatnak, ha megtaláljuk Zsuzsát. Tetszik nekik az ötlet, elindulok megkeresni a masszőrt. Miközben többször körbejárom a fürdőt, Fanni, Éva és Dani egyre barátságosabban és reményteljesebben mosolyognak rám. Sajnos kiderül, hogy Zsuzsát influenza döntötte le a lábáról, s nem tudott eljönni. Ezt sokan sajnáljuk: a három „fiatal“, a fürdő munkatársai (mert ők is szívesen kipróbálták volna a vizi masszázst, amiről hallottak már, de nem ismerik), és én is nagyon vártam egy kellemes átmozgatást.
Most mi legyen? A megoldás Orsolyával, Zsuzsával közösen születik meg: a közeljövőben megismételjük a vizi masszázs-ajánlatot Zsuzsa jóvoltából, a Dandár pedig ingyen beengedi Fannit, Évát és Danit, hogy azt ők is élvezhessék. Szuper!
Miközben öltözködöm és távozom, mindenkire mosolygok és a dolgozók visszamosolyognak. A Dandár munkatársai készen állnak arra, hogy a fürdő a kerület egyik megbecsült és közkedvelt intézményévé váljon! Az a hat ember, aki a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány és a Dandár Fürdő vendégeként olcsóbb jeggyel élvezhette a szolgálatásokat biztosan megerősítik ezt.
Tamás
