Az idén májusi Ferencvárosi Aput a Kapuba Kupa eredményeiről már itt írtunk korábban, az eseményt követően nem sokkal.
És hogy látta a FAKK-ot egy kerületi fiatal?
Nem térkép civil rovat különlegessége, hogy a beszámolókat olyan ferencvárosi önkénteseink, civilek készítik, akik maguk is jól ismerik a kerület egy-egy részét – vagyis akik igazán elmondhatják magukról hogy nem térkép nekik e táj – és kíváncsiak a helyi civil kezdeményezésekre. Tehát felvállaltan szubjektív írásokat várunk tőlük. Ők az Alapítvány Stúdió IX. kommunikációs csoportjának tagjai, amolyan helyi beépített riportereink, a ferencvárosi utcák hírmondói:)
Ilyen tudósítónk a 16 éves Robin Winchester is, aki gimnazista és a Belső -Ferencvárosban él. Májusban még iskolapadhoz volt kötve, de vakációra elkészült a szubjektív ” jelentés”. Így látta ő…
Gyerekek a pályára, Apuk a Kapukba!
Harmadszorra veszek részt segítőként és volt bakácsosként, visszahozta az emlékeket a most odajáró diákok lelkesedése. Én ugyan nem vagyok egy nagy focirajongó, azonban a munkát nagyon élveztem, miután minden jól meg volt szervezve. A tanárok meccsét mindig ámulattal nézem végig, az idei különösen tetszett, miután most az önkormányzattal játszottak, mely csapatának oszlopos tagja volt a polgármester úr is, aki vakmerő cselekkel sorozta a fiatal tanárokat, akik mindennek dacára győztesként kerültek ki a mérkőzésből. Ami viszont a legjobban tetszett, hogy a szünetekben a pályán, a mérkőzések alatt pedig a park többi részén az éppen nem focizó gyerekek közösen játszottak a meccsek figyelése közben. De sajnos a diákok gyakran sportszerűtlenek voltak, egy-egy tanár néha még buzdította is őket erre a szerintem focihoz nem illő, de sajnos részét képző cselekedetre. A vesztes csapat néha kézfogás helyett egy egyszerű beintéssel letudta a gratulációt. Néhány felnőtt káromkodott és alázta a gyermekeket, sőt egy szülő még a bírót is, ezzel jó példát mutatva a lelkes fiataloknak, akiknek annyira megtetszettek a kedves apuka elmés szófordulatai, hogy büszkén ismételgették. A rossz példa sajnos mindenhol ott van, szerencsére ez csak nagyon kevésszer fordult elő.
Az egész rendezvény ideje alatt fényképeket, videókat készítettünk. Kettő darab SD kártyát vittem, ám a mikor az első betelt, a díjkiosztó előtt vettem észre, hogy a második valamikor kieshetett a tokból. Körbe érdeklődtünk, ám nem kellett sokat keresni, ugyanis aki megtalálta, rögtön leadta a szervezőknek az egyébként nem olcsó SD kártyát. Utólag is köszönjük.
A mellékelt infografikán pedig megmutatjuk , milyen folyamat előzte meg a búcsú-eseményt, az utolsó kupát, az elmúlt 3 évben.
Soós Bori grafikus rajzolta meg nekünk , lásd a mellékelt kép!
