És mi merünk-e bátrak lenni?

És mi merünk-e bátrak lenni?

“a nonprofitok vonakodnak megpróbálkozni bármilyen bátor, merész, nagyszabású, új adománygyűjtő kísérlettel, mert félnek, hogy ha nem sikerül, akkor a hírnevüket a sárba tiporják. Nos, tudjuk, hogy ha megtiltjuk a hibázást, megöljük az újításokat. Ha megöljük az újításokat az adománygyűjtésben, nem termelünk több bevételt. Ha nem tudjuk növelni a bevételt, nem tudunk növekedni. És ha nem tudunk növekedni, kizárt, hogy megoldjuk a nagy szociális problémákat.” – állította Dan Pallotta amerikai civil aktivista és forrásszervező szakember még egy 2013-as TEDx konferencián, komoly példákkal alátámasztva állításait.  A videó most újra elkezdett itthon keringeni a neten, több cikkben is belefutottunk az elmúlt napokban. A felvetés izgalmas: vajon tényleg két szabálykönyvünk van, egy a gazdasági világ szereplőinek, egy meg a civileknek ha a szervezet anyagi megerősödéséről van szó, és az utóbbi  a filantrópia zászlaja alatt csak ne akarjon újítani, főleg kockáztatni? Ha maradéktalanul azt hinnénk, hogy Pallottának igaza van, talán meg sem születik a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány (FKA), hiszen már önmagában az is külön fejezete lehet a nonprofit szabálykönyvnek, hogy őrültség csak helyi forrásból remélni a helyi ügyek, kezdeményezések támogatását. Feltehetjük úgyis a kérdést, hogy amikor adunk, vajon mi van előbb, a bizalom, egy közös hitrendszer, vagy  a teljesítményt akarjuk-e előbb látni, hogy “letettek valamit az asztalra”?  És látjuk-e mindig, hogy mi van azon az asztalon, vagy ahhoz kell egy kis varázslat is, hogy meglássuk?  Mi is a teljesítmény, a megnyugtató bizonyíték??  Ha 7-8 ember, köztük vállalkozó, nyugdíjas, civil aktivista, multi-munkatárs, művész, 1-2 évig majd minden héten összejön, hogy megossza tapasztalatait a kerületről, amiben él, dolgozik,és hidakat tervezget a párhuzamos valóságokban élők közé, akkor az oké? Mert velünk ez történt, és ez igen,  itt a reklám helye! Amikor két éves előkészítő munka után az FKA  már szervezeti formát öltött, akadtak máris,  akik  bíztak a mi ideánkban, és mindenek előtt bennünk, a mi kis közösségünkben. Ezért tudtuk megcsinálni a ferencvárosi iskolásokat támogató Ferencvárosi Aput a Kupát, helyi vállalkozások felajánlásaiból, ezért csatlakoztak magánadományozók a 100 Barát Programunkhoz és kávéházak az Igyon egy szódát Ferencvárosért Programunkhoz, és ezért tudtuk kiírni első támogatásosztó pályázatunkat idén tavasszal helyi civil kezdeményezéseknek, hogy csak néhány dolgot említsünk most az FKA asztaláról, a teljesség igénye nélkül.

És a jövőre is vannak terveink , mi is keressük az adománygyűjtés új, ritka vagy itthon még még kevésbé kipróbált formáit.  Kísérleteink között lesznek kis-és nagyobb adományt gyűjtő  akciók is. Hogy meddig mehetünk el az újszerű formákban? Hamarosan kiderül, de magunknak is, és a jövőbeli támogatóinknak is érdemes odafigyelni Pallotta  búcsújára, miben arról beszél, hogy ha meg akarjuk változtatni a világot, akkor meg kell  változtattuk a a gondolkodásmódunkat is:

“Tehát legközelebb, ha egy jótékonysági szervezetet kerestek, ne a költségeik arányáról érdeklődjetek, hanem az álmaik nagyságáról…”

A videó itt tekinthető meg. Magyar fordítása itt található.