December 13. és 17. között nyitva volt az Aranykapu, egy a József Attila-lakótelepen élő civil csoport programja, első közösségi karácsonyi vására. Az ötlet Andrási Orsolyától származott, amihez aztán nagyon sokan csatlakoztak. A kezdeményezők indultak az idei Swimathon közösségi adománygyűjtő kampányunkban, amivel megszerezték azt a pénzügyi alapot az álmukhoz, és amivel később, a Ferencvárosi Önkormányzat támogatásával kiegészítve, már célegyenesbe értek. Mostanra túl vannak a fantasztikus hangulatú programon, amely a lakótelepi Tinódi pékség – szintén támogatójuk volt – előtti téren kapott otthont. Reméljük, hogy ez a mostani siker és közösségi élmény segíteni fogja azt is, hogy a civilek jövőre újra megrendezhessék a saját közösségi vásárukat. Gratulálunk az idei rendezvényhez minden résztvevőnek, és a magunk részéről, külön köszönettel tartozunk alapítványunk legfinomabb kiadománygyűjtő programjának, a Sütiflotta csapatának, most az aranykapus résztvevőknek! Köszönjük Velenczei Ági koordinátornak, Földvárszki Szimonettának, Gebei-Szaplonczai Rékának, Kurucz Verának, Móroczné Kicsi Hajnalnak, Stöckert -Kozák Annamáriának és Szita Lídiának.
Andrási Orsolya Aranykaput megnyitó beszéde itt hallgatható meg.
Alábbiakban, a szerző engedélyével közöljük azt a levelet, amelyet a lakótelepiek zárt facebook csoportjába írt az esemény után Andrási Orsolya.
“Szeretném megköszönni először is Ágnes Velenczei-nek, hogy elhívott arra az első beszélgetésre a Ferencvárosi Közösségi Alapítványhoz, ahol elmondhattam az Aranykapu ötletét, majd a rendezvény szervezése és lebonyolítása során is rengeteget segített ötletekkel, programokkal, a Sütiflottával, önkéntesek toborzásával. Nem is tudok mindent felsorolni. Köszi Ági, köszönet az Írisz Családi Körnek!
Szeretném megköszönni Szimonetta Földvárszki-nak és Rita Paál-nak, hogy mellémálltak, és segítettek abban a rendkívül nehéz időszakban, amikor szavakat kellett hitté tenni, nem csak magunkban, másokban is. Szimonettának külön köszönet azért, hogy Dénes Berecz-el felvette a kapcsolatot, és segített nekünk az alapítványi háttér biztosításával abban, hogy el tudjunk indulni a Swimathon-on. Szimonetta férje, Péter Michaleczky rendkívüli energiát tett a Swimathonba, a támogatás jó részét neki köszönhetjük. Dénes Berecz is csodálatos ember és rengeteg támogatást kaptunk tőle a szervezés alatt végig és az Aranykapuba is sokszor lelátogatott. Köszönöm a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány minden tagjának, Barna Erának, Oláh Rolandnak és tényleg mindenkinek, akinek a nevét nem tudom: a rengeteg pozitív szót, támogatást, a hátteret ahhoz, hogy a gyűjtést el tudjuk indítani és véghez tudjuk vinni. Köszönöm Walkó Gergely-nek, aki rengeteg önkéntes munkát tett bele a grafikai anyagok megvalósításába. Köszönöm Rebecca Éva Kovács-nak a szervezést, az ötleteit, a tanácsait és a remek programokat. Köszönöm a lakótelepi embereknek, akik adományukkal támogatták az Aranykaput, és már akkor is tudtak hinni ebben, amikor még csak szavak és gondolatok formájában létezett. Köszönöm az úszóknak, akik terjesztették az ötletet, és energiát fektettek abba, hogy másoknak is hitet adjanak, hogy valóban egy jó ügyet támogatnak, ami rengeteg embernek ad majd élményt, érzéseket,emlékeket, és a mi kis lakótelepünkön közösséget kovácsol. Külön köszönet az úszásért. 
Köszönöm Intzoglu István-nak, hogy megismerhettem, és köszönöm a rengeteg beszélgetést.
Vasárnap a körtánc során olyan emberek fogták meg egymás kezét, és táncoltak együtt hosszú perceken keresztül, akik korábban nem ismerték egymást, és talán a mindennapokban elmennek egymás mellett az utcán. Köszönjük tehát Antal-Bartalits Viktória-nak, hogy megvalósította a körtáncot. Szeretném megköszönni a programok összes támogatójának és lebonyolítójának, hogy hozzátettek a rendezvény fényéhez, Varga Krisztinának a bábos mesekuckóért és Czigány Andrásné Végh Réka-nak a mézeskalácsok díszítéséért is külön köszönet. A Tinódi Pékségnek, Ádám Fehér– nek és édesapjának a rendkívül nyitott és segítőkész hozzáállását, a pékség összes dolgozójának, hogy elviselték a jelenlétünket. Szeretném megköszönni az önkéntes segítőknek, akik terjesztették a hírét, vagy bármilyen más módon tettek hozzá, és azoknak, akik hittel és szívvel álltak be az utolsó pillanatban is, így Márta Békési-nek a Mikulásfutás szervezésében és lebonyolításában nyújtott segítségéért. Köszönöm továbbá az óvodák, iskolák jelenlétét, a gyerekek közreműködését a programokban, a Medáliák Művészeti és Kulturális Egyesület rengeteg munkáját a rajzpályázatban és a papírszínház programban. Köszönöm Varga Barbara rengeteg-rengeteg áldozatos munkáját, nyitott és segítőkész hozzáállását, és a jelenlétét, hogy nem csak azért érezhettük azt, hogy velünk van, mert ez valahol számára valódi munka is volt, hanem azt is, hogy ő is annyira hitt ebben, és adni szeretett volna az embereknek a “kötelezőn” felül. Köszönöm a H52 Ifjúsági Iroda és Közösségi Tér -nek a finom lángost, amit 5 napon keresztül kínáltak. Köszönöm a Down Alapítványnak, Petrovics Annamária-nak, hogy eljöttek és ékszereikkel hozzátettek a rendezvény minőségéhez. Köszönöm Cukorgyöngy-nek, vagyis Rácz Gyöngyinek a csodás mézeskalácsokat és, hogy megismerhettem. Köszönöm az Anyahajó Alapítványnak, Blanka Kustár-nak, és az ő segítőinek, hogy a szervezésben és a rendezvényen is ott voltak. Köszönöm Edina Nemesné Singer-nek, hogy szervezési oldalon is rengeteget segített, és a vásárban is ott volt. Köszönöm nagyon Maros Mónika-nak, hogy kihozta a csodás gyurmaékszereit, és köszönöm az emberségét, hogy nyitott volt a változásokra, és beengedte maga mellé az 1-1 napra érkezett árusokat, és neki is köszönet a társaságáért, hálás vagyok, hogy megismertem. Köszönöm az összes árusnak, és ismét külön köszönöm Deák László-nak, hogy finom forralt borral, teával és kedves személyiségével melegítette fel a hűvös időben eltöltött órákat. Köszönöm azoknak, akik azzal bizonyították be, hogy igenis szükség van az Aranykapura, hogy eljöttek és velünk együtt élvezték a pillanatokat.
Köszönöm az összes embernek, akinek ez a munkája volt. A technikusnak, a műszaki embereknek, a rakodóembereknek, a biztonsági őröknek, és mindenkinek, aki részt vett benne.
És köszönöm gyermekeimnek a türelmüket, barátaimnak a támogatásukat.
Életem párjának, Andrási Tibor-nak pedig azt, hogy a hullámvölgyekben segített megragadni a kis deszkákat a tengeren, és kihúzott a partra.
Anyósomnak pedig a sok-sok segítségén túl a különdíjas mézeskalácsot, ami a vásár területét formázta meg.
És köszönöm azoknak is, akik nem hittek az Aranykapuban. Belőlük is erőt merítettem, mert megtanítottak arra, hogy be kell bizonyítanom, hogy a célok megvalósítása nem másokon múlik:
“Adni akarok. Igazán adni. Kedvesebb és nagylelkűbb lenni. Önzetlenül adni, s nem várni cserébe semmit. És soha többé nem akarok azzal foglalkozni, mit mondanak az emberek.”
Összességében pedig most ezt érzem:
“Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?… Hogy hiányzik – nem is a szeretet – hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?… Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett – és szinte megszédülsz… Érezted már?” ———- Müller Péter
KÖSZÖNÖM MINDENKINEK, KÖSZÖNJÜK MEG MAGUNKNAK. “