Amikor a kerületünk közösségéről, köztereiről, jövőjéről gondolkodunk, a hely “szelleme” , történelme és civil legendáriumai mind-mind hozzáadnak a képhez. Akikről most itt szó lesz, mind fiatal helyi srácok voltak, akik az 1956-os szabadságharc ferencvárosi felkelői lettek. A IX. kerületben három csoport vált jelentőssé: az Angyal István és Csongovai Per Olaf vezetésével működő Tűzoltó utcaiak, a Wágner István által irányított Berzenczey utcaiak és a Bárány János vezette Tompa utcaiak.
A három legjelentősebb IX. kerületi csoport november 8-ig harcolt.A Tűzoltó utcai csoport a leghíresebb IX. kerületi harcoló egység volt a forradalom idején, s a corvinisták és a Széna tériek mellett mindmáig a legismertebb 1956-os felkelő alakulat. A csoport tagjainak többsége budapesti munkás, segédmunkás vagy ipari tanuló volt. (forrás: www2.telepy.sulinet.hu)
Az 56-os Tűzoltó utcai fiúk vezetője, aki 1956 egyik legismertebb hősévé vált, Angyal István, az Üllői út 115. sz. alatti házban élt. Október 23-án éppen Esztergomban tartózkodott, de mikor a forradalom kitöréséről értesült, azonnal Budapestre ment. Angyal Istvánt a budapesti Gyűjtőfogház udvarán akasztották fel 1958. december 1-jén.
Emlékére a Ferencvárosban parkot neveztek el róla, a IX. ker. Ferenc krt. és Üllői út sarkán, amelyet idén svéd összefogással és a Fővárosi Önkormányzat támogatásával felújítottak és éppen október első napjaiban adtak át. Azt, hogy valódi, élő közösségi teret akartak a tervezők kialakítani a kerületben, bizonyítja az is, hogy egy kifejezetten környezettudatos, biodiverzív fenntartható parkot hoztak létre, telepített wifi hotspottal, azaz ingyenes internet használati lehetőséggel.
A tűzoltó utcai csoport azonban a Berzenczey utcai csoportból és néhány szervezetlenül harcoló fegyveresből alakult meg. A berzenczeyek parancsnoka, ifj. Wágner István, alias Göndör- mindenki így ismerte csak a harcok alatt – akkor húszéves volt, géplakatos. Eörsi László történész így írt róluk a Beszélő 42. szám, Évfolyam 6, Szám 43 » Befejezetlen múlt sorozatában:
“Már a forradalom első napjaiban, október 24–25-én megalakította fegyveres csoportját. A ferencvárosi Berzenczey utca 13. sz. alatt lévő munkásszállást választotta ki bázishelynek. Nemcsak a fegyveres ellenállást, hanem a rend fenntartását is feladatának tartotta, és megszervezte a környéken (így a Tűzoltó utcai garázs előtt is) az őrszolgálatot… csoportjával csatlakozott a nemzetőrséghez, sőt egy embere, a sorkatona Székely Béla – Bütyök – bekerült a 31-én alakult Forradalmi Honvédelmi Bizottmányba is.
A létszám egyre növekedett, többnyire fiatal munkások vagy szakmunkástanulók jöttek, de később jelentkeztek tiszti iskolások is. Mivel bázishelyük mind szűkebbnek bizonyult, október 31.–november 1-jén átköltöztek a közeli Ferenc tér 15.-be, ahol egy női rendőrszállás volt. A Ferenc téren immár – a nőkkel együtt – 80-100 nemzetőr tanyázott. Göndör három szakaszra osztotta a csoportot, és a szakaszparancsnokokat az addig nyújtott teljesítmények alapján nevezte ki. Így lépett elő Cigány, polgári nevén Onestyák László és Bekötöttfejű Cigány, azaz Falusi János (a harmadik szakaszparancsnok személyét illetően megoszlanak a források); helyetteseik közül csak Talsand József (Sváb) személyében lehetünk biztosak. A fegyverszünet alatt a szakaszok felváltva teljesítettek őrszolgálatot, hogy a környéken megakadályozzák a fosztogatást, és biztosítsák a lakosság számára az ellátást.
…a csoport tagjai közül többen emigráltak, közöttük Bütyök, Bekötöttfejű Cigány és maga Göndör is, akiről mindössze annyit tudunk, hogy 1985 decemberében elhunyt. Nemigen lehet olvasni róla 1956 történeti irodalmában. A Berzenczey utcai–Ferenc téri felkelők másik része büntetőeljárás alá került, miután 1957 március–áprilisától megkezdték a letartóztatásukat”. A csoport tagjai börtönbe kerültek.
Az 1956-os ferencvárosi felkelők, hősök emlékét kerületi civil csoport is ápolja, például a Ferencvárosi Helytörténeti Egyesület – melynek diákoknak szóló helytörténeti vetélkedőit magunk is támogattuk az idei alapítványi pályázatunkon – rendszeresen szervezet Ferencvárosi Sétái alkalmával róluk is sok szó esik.
Aki a kerületi hősökről szívesen olvasna még, annak figyelmébe ajánljuk Eörsi László “A Tűzoltó utcai fegyveres csoport a forradalomban” c. 1993-ban megjelent könyvét is, A kötet személyes érdekessége még, hogy a kötet szerkesztője Rainer M. János történész, az (egykori és ma van is, nincs is) 56-os Intézet vezetője, aki éppen a Tűzoltó utcában lakik.