A tizenegyedik te magad légy

A tizenegyedik te magad légy

Kovács Editnek, barátsággal

 

A Nyári Egyetem a közösségi részvétel fejlesztéséért  kitüntetett időszak lett minden évben. Korábban a jópár hét Balaton után kanyarodtunk be a sátorral, gyerekekkel felpakolva a kunbábonyi Civil Kollégiumhoz, idén – s inkább ez a tendencia! – még csak ezzel kezdődött számomra a Nyár. Az elmúlt év elmúlása felett megkönnyebbülve, a várható találkozások, szellemi próbatételek izgalmától felpörögve, néha kicsit elfogódottan szoktam a megnyitón ülni a nyagysátor alatt, szalmazsákon. Ilyenkor – ha netán elkalandozom, – arra gondolok, ez a civil szervezet, a Közösségfejlesztők Egyesülete, ez a szakma, a közösségfejlesztés olyan mozgalmat tud magáénak, amely 2003-ban életre hívta és tizenegy éven át életben tartotta ezt nyári egyetem hagyományt. Büszke érzés tölt el, arra gonodolok, hogy ez tényleg az enyém is, az első perctől, én is sokat adtam hozzá és én is kaptam tőle – de még mennyit! Idén az Egyesület 25 éves születésnapját is ünnepeljük, egész évben – ez felerősíti a kattogást a fejemben és a szívkalimpálást. Egy szalmazsákon sokáig üléstől a láb elzsibbad, beáll a hát, keresek hát egy másik pozíciót, amit felveszek, és abból folytatom.

A Ferencvárosi Közösségi Alapítvány kuratóriumi munkája ősztől nyárig tartó folytonos elfoglaltság, öröm, kihívás, diskurzus. Részt veszünk egy izgalmas humánkísérletben: lehet-e ma közösségi alapítványt létrehozni Magyarországon? Víziónk egy független kerületi támogatószervezet, mely pozitív változást akar elérni a közösségben úgy, hogy helyi (erő)forrásokat gyűjt és evvel helyi kezdeményezéseket támogat. Tudom, sokan szurkolnak nekünk, s mérlegelik a közösségfejlesztés elvi hozzájárulásait és viszont: mit tanulhatunk egymástól. Kedves kurátortársaim csapatos felbukkanása Kunbábonyban olyan öröm, mint mondjuk vendégeket kapni egy felújítás utáni házavatóra. Ilyenkor, mi mást tehet az ember, somolyog, amint látja régi és új barátait egymással ismerkedni, nevetgélni, eszmét cserélni. Mintha összekötődne egy új szál abban, ami számomra rég összetartozik – És mennyire erre való ez a tér: fogadja az újakat a sátras liget, s jövőre mindenkit visszavár.

A pénteki program délutánján a norvég civil alapot és kedvezményezett pályázóit ért támadások roppantó témája kapcsán felkérést kaptam a Norvég piknik műhelybe Peták Pétertől. Egy “norvég makró” projekt, a KözösALAPON – a közösségi alapítványok hazai elterjesztéséért program szakmai munkatársa vagyok, ekként így ültem be Kovács Edit, Móra Vera, Lé Marietta, Tracey Wheatley mellé a panelbe (nem, nem a lakótelepre gondolok most, hanem, hogy először előttünk van mikrofon). Megállapítottuk, hogy e méltatan és aránytalan támadássorozat jóval szélesebb kört érint, mint a “norvégosokat”. Megmondtuk, a helyzet szolidaritásért és egy jól szervezett szolidaritási kampányért és akciókért kiált! (meglehetősen nyíltan s kendőzetlenül mondtuk, mert az egész beszélgetés élőben ment is ki az éterbe – köszönet a Részvétel a távolból munkacsoportnak –  képpel és hanggal, ahogy a nyári egyetem többi tartalma is. wow). Mivel már réges rég meguntam arról lamentálni, melyik sapkám alól beszélek ilyenkor, elmondanám, amit ott nem, az idp hiányában, hogy nekünk, a gyökerek és szárnyak civil fejlesztő műhelynek (régi ismerős, hadd legyen most itt kisbetűs a nemecsek) anno szintén bizalmat szavaztak az Ökotárs által felkért bírálók, mikor a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány még csak egy nappali álom, egy előrevetített konstrukció volt (anno 2009). Támogatást kaptunk, hogy megvizsgáljuk: lehet-e közösségi alapítványt létrehozni Magyarországon? Vajon ma büszke a norvég király, ha megnézi, mit hoztunk ki ebből az indulásból rengeteg önkéntes munkával pár év alatt? vajon  büszke ránk Ferencváros? Hát mi magunknak megengedjük ezt végre? Állj! Stop! Roló! mi történt itt, hogy reggelre kelve társadalomfejlesztő civil innovátorból, külföldről pénzelt ellenséges elem vagyok, attól tartok, veletek együtt, kedves táborozó kurátortársaim.

Ez nem abszurd?! Ez a bélyeg méltatlan és felháborító. Visszautasítom.

Jóreggelt, ébresztőőőő, reggelii.

(gabriellabenedek)