A Ferenc téri Francesco kávéház 2012. június elején csatlakozott a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány Igyon egy szódát Ferencvárosért! programjához – amelyben mindenki, aki szódát fogyaszt, egyben adományozóvá is válik – s az így befolyó összeggel az alapítvány Ferencvárosi Közterekért Alapját kívánja támogatni. Ebből az alkalomból beszélgettünk Csikós László tulajdonossal.
Piazza di Francesco. Miért ez a mediterrán névválasztás?
Egyrészt utal a Ferenc térre, másrészt az olasz kávékra, süteményekre és a fagyira is. Igazság szerint van ennek a déli példának hagyománya is a családunkban, korábban görög és olasz éttermünk volt egy másik kerületben. Igaz, üzletvezetőként dolgoztam amerika és japán étteremben is már.
Olyan hangulatot is szeretnétek itt megteremteni, amit a déli országok éttermi, kávéházi, teraszos életében látunk? Mert azok igazán közösségi terek, a családok nem csak esznek, isznak ott, de azok életük fontosabb színterei is.
Nálunk azért soha nem lesz olyan déli hangulat, mint amilyen ott van! Egy olasz vendéglátóhelyen gyakorlatilag egymás hegyén-hátán vannak az asztalok, de senkit nem zavar, sőt! Amikor megnyitottuk a helyet, hamar rájöttünk, hogy itt ez nem lehet megcsinálni, a magyarok jóval bizalmatlanabbak, zártabbak. Ha valaki leül egy megbeszélésre, elhúzódik a szomszádoktól, a laptopját is arrébb teszi le, nehogy belelássanak. Talán inkább a hazai 20-30 as évek kávéházi hangulata lehetne nekünk minta. Nekünk fontos, hogy összehozzuk itt az embereket, amivel csak lehet, és hogy a Francesco egy élhetőbb környezet fontos központja legyen!
Te is ferencvárosi vagy, itt is laktok?
Itt nőttem fel a Bakáts téren, és bár egy ideje Újpesten élek, az év végére várható, hogy vissza tudunk költözni, ide a közelbe. Gyerekkoromban a Ferencváros a focit jelentette leginkább. Apámmal minden fradi meccsen kint voltunk, és utaztunk a csapattal keresztül-kasul az országban is, Zalaegerszegtől Debrecenig.
Mi jellemző a vendégkörötökre?
Mára már kialakult egy komoly környékbeli törzsközönségünk, ami nagyon vegyes. Itt dolgozók, családok, szülők, akik beugranak egy kávéra reggel, amikor elvitték a gyereket az oviba, suliba, délután meg – köszönhetően a játszótér közelségének is – sokan együtt visszajönnek. A vendégkör nemzetközi is, egy itteni olasz-magyar vegyes vállalat dolgozóitól a ciprusi, iráni, görög diákokig, mivel közel van az orvosi egyetem is. Sokan laptoppal ülnek be, tehát dolgozni, ami köszönhető talán annak is, hogy nálunk volt először WIFI a környéken. Most például, péntek lévén, várjuk a szokásos koktélozó fiatal munkatársi csapatot, kedden szerdán a BL forduló meccseit szokták itt nézni nálunk. És hát a játszótérről ide sétáló családok, gyerekek. És nagyon fontos, hogy ennek a közösségnek, aki nálunk fogyaszt, vissza is adjunk valamit!
Erről mesélj egy kicsit, hogy adhattok Ti vissza valamit az itt élőknek?
Éppen ma nyílik új képzőművészeti kiállítás itt a belső teremben. Rendszeresen helyet adunk kiállítóknak, akik jönnek, mert hallottak rólunk a törzsvendégeinktől. Eddig a 9 évestől a 60 éves korúig voltak kiállítóink, és a gyerek művész képeiből vették meg a legtöbbet! Vagy például nyertünk egy önkormányzati pályázaton idén 600 ezer Ft-ot, amiből ingyenes kulturális programot szervezünk az augusztus 20-ai hétre, egy Nyárbúcsúztatót. Itt a téren lesz sokféle gyerekprogram, az elkészült gyerekrajzokat előbb kiállítjuk majd nálunk, később szeretnénk elárverezni jótékony célokra. A plakátokat majd én tervezem, én gyártatom le és kitesszük a környék boltjaiban, a fodrászatban, a sarki kocsmában is. A felnőtteknek szóló programok között lesz egy kórus, tagjai valamennyien műkedvelő amatőrök, egy részük itt is lakik a környéken.
És ha valaki azt mondja neked, hogy ez csak PR, ügyes marketing fogás a kávézódnak?
Ebből a pénzből semmit nem költhetek az üzletre. Persze, nekem fontos az is, hogy minél többen ismerjenek, de az miért lenne baj? Bevallom összesen egy klasszikus hirdetést adtunk fel mióta itt vagyunk, sokkal fontosabb hogy mit mondanak rólunk a helybéliek. Ezen felül a közösségi médiában vagyunk intenzívek. Igen, mi ebből élünk, és reméljük, hogy így éltetjük a teret is. Mi ferenctériek vagyunk. Szeretjük, amikor „él“ a tér. Látjuk, ahogy közösségek alakulnak a beszélgető anyukákból, az üldögélő, olvasgató emberekből. Érezhető, ahogy az emberek birtokba veszik a teret. Ez az oka annak is, hogy a közösségi alapítványnak nyújtott támogatással – az Igyon egy szódát Ferencvárosért! programmal a kerületi közterek fejlesztését, igazi közösségi térré válását támogatjuk.
Van olyan dolog ami bosszant ferencvárosiként, ferenctériként a környezetedben?
Amikor elkészült a felújított Ferenc tér, akkor parkőrség volt és nagyon vigyáztak, rendben és tisztán tartották a teret, aztán ennek sajnos vége lett, ma már nem látom őket. Zavar hogy nagyon ronda az egyik közeli bolt portája, de most mit tegyek, ha egy nagy multiról van szó? A másik, ami érthetetlen számunkra, az a rendkívül magas közterületi díj, amit ezért a kis teraszért fizetünk az önkormányzatnak. Pontosan azt az árat kérik el itt, mint a belső, turisztikailag kiemelt övezetekben, amit túlzásnak érzek.
Üzletember vagy, de a profiton túl miben mérhető még a sikeretek?
Például egy törzsvendégünk ajánlására bekerültem ea Who is Who életrajzi lexikonba. Egyszer csak felhívtak, hogy valaki ajánlott, aki szeret minket, szeret idejárni, és rokonszenves neki az üzletpolitikánk. Ez, bevallom, jó érzés volt.
Mire gondoltál először, amikor a FKA munkatársai megszólítottak a szóda-programmal? Nem voltál bizalmatlan, hogy kik ezek és mit akarnak?
Igazság szerint bejártatok már korábban is egy páran ide kávézni és éreztem, hogy készül valami. Azt nem tudtam hogy mi, de biztos voltam benne, hogy „ügyködtök“ valamin. Rokonszenves amit szeretnétek, mert a kicsiben van az erő.
